„»Amikor a halál lovagol végig Európán, az emberek nem Brüsszelre néznek nyugtalan tekintettel, hanem saját nemzetállamukra. Arra a nemzetállamra, amit már évtizedek óta a múltnak tekintenek. Arra a nemzetállamra, amelyik a gyógyítással és a szabályok betartásával foglalkozik« – írja a Le Figaróban Éric Zemmour világhírű francia esszéista, aki szerint a koronavírus első tekintélyes áldozata maga az Európai Unió.
Schengen nincs többé. Az Egyesült Európai Államok víziója szétpattant, mint a buborék. Csak nemzetállamok vannak, nemzetállami határokkal. Van viszont valami, ami ebben az egyszerre megállított és karanténba zárt, ugyanakkor rémisztően felgyorsult időben egy hete még nem volt így érzékelhető: megjelent a nemzetek közötti szolidaritás. Oroszországból, Kínából, Kubából, Izraelből megindultak az orvosok és az egészségügyi eszközök a bajba jutott olaszokhoz. Magyarország Szerbiának és Horvátországnak nyújt segítő kezet, míg nyugat felől nem jön más, csak félelem és káosz. Olaszország az életéért küzd, Franciaországot a kormányzat tehetetlensége miatt az olaszénál is nagyobb katasztrófa fenyegeti. És még nagyobb katasztrófa készül az óceánon túl.”