„A későn eszmélő is eszmél – helyénvaló, hogy a miniszterelnök elrendelte az otthonról való tanulást. Jó, hogy a gyerekek nem járnak be az intézményekbe, jó, hogy nem csellengenek, hanem van feladatuk. Orbán döntése, ha megkésetten is, fontos döntés volt. Sok minden hiányzik persze a digitális oktatás hatékony üzemeltetéséhez.
Azaz legalább olyan hatékonytalannak tűnik, mint a hagyományos, és persze ismét azok járnak jól, akiknek státuszukból és vagyonukból adódóan amúgy is módjuk lenne otthoni taníttatására. Az élsport támogatása és az egyházak mértéktelen pénzelése kevéssé időszerű – lenne honnan pénzt átcsoportosítani. Ezek persze sérthetetlenek a NER hierarchiájában. Ha Orbánon múlna, csak »az összevissza kapkodásban/a rendszertelen őrületben« bízhatnánk.
Se pénz, se kapacitás, se apparátus nincs arra, hogy Magyarország egyik pillanatról a másikra átálljon a digitális oktatásra. Az anyagi és hozzáértésbeli hiányosságoknál is nagyobb akadály az a végtelenül terméketlen, a korszerűséget ideológiai alapon tagadó közhangulat, amelyhez a tanárok eddig kényszerűségből alkalmazkodtak. Miből nyerjen ihletet a somogyi tanító a gyerekek egyenlőtlen otthoni felszereltségének áthidalásához, ha eddig azzal nyomták le a torkán a NAT avasabb passzusait, hogy megvédenek a hanyatlástól, és azt kellett beadnia a szülőknek, hogy informatika-oktatásra a fejlesztés helyett célzatosan a lombfűrésszel való egyesülés vár?”