„Bár a nemzetközi színen hétköznapi látvány, hogy konzervatív vagy reform közösségek tagjai karöltve tüntetnek baloldali anticionistákkal a palesztinok jogaiért, idehaza eddig ez nem volt megszokott jelenség, és most sem lehet még annak nevezni.
Ennek ellenére érdekfeszítő jelek voltak megfigyelhetők az elmúlt hónapok során. A neológiát az utóbbi években kevéssé jellemezte az ideológiai mozgolódás, most azonban minden jel szerint új erőre kap az anticionizmus neológ hagyománya, mely – ezt szükséges leszögezni – legitim, történelmi múlttal rendelkező hagyomány hazánkban.
Mint azt Yakov Rabkin kanadai történész kimutatta Threat from Within című könyvében, a zsidó anticionizmus számos forrásból táplálkozott a múlt században, és táplálkozik máig: ezek lehetnek az ortodox, vallásos ellenállás példái, lehetnek asszimilációs, nemzeti alapú kritikák, de létezik még szocialista-zsidó anticionizmus is.
Magyarországon a holokauszt előtt a neológia lényegében egységesen anticionista volt, ritka jelenségnek számított a nyíltan cionista neológ közszereplő. A neológ hitközségek a cionista mozgalom felbukkanásait általában egységesen ítélték el. Gondolkodásukat remekül szemléltette az Egyenlőség liberális zsidó folyóirat szerkesztője, Szabolcsi Lajos, aki minden rendszerben és korszakban, egész életében a konzekvens zsidó anticionizmus képviselője volt. Fontos megemlíteni, hogy ez – mint azt cionista kritikusai gúnyosan megjegyezték – nem akadályozta meg abban, hogy ápolja a héber nyelvet, annak modern íróival és költőivel együtt, s élete végén, a zsidótörvények idejére Palesztina, mint ideiglenes menedék – Nachtasyl – gondolata felé is megenyhült.”