Lámpavas-politika

„Ne beszéljünk most a Fidesz tagságáról az Európai Néppárban. A hazugságról, hogy  maga függesztette fel a tagságát, mert ez a hazudozás csak lepel a politikai taktikán. Amire  a magyar kormányfő azért kényszerült, mert tavaly tavasszal elmaradt a jobboldal európai áttörése, s Orbán Viktor azóta is tépelődik, melyik a legigézőbb pillanat, amikor európai székét – a keresztény szabadságot védve – a szélsőjobb közösségben foglalhatja el.

Mindezt csak azért idézzük fel, hogy értékén tudjuk kezelni Szijjártó Péter külügyminiszter szavait: »a Fidesz azt a politikát képviseli, amelyet az EPP-be való belépése idején a pártcsalád is képviselt«. Mármint az európai közösség alapító atyáinak szellemiségét, Churchilltől Monnet-ig, Adenauerig,  Schumanig,  Spaakig, de akár Gasperiig vagy az NDK-ban evangélikus lelkész lányaként született, kancellárrá lett Angela Merkelig.

Azon nincs mit vitatkozni, hogy hogy az Európai Néppárt – pontosabban az európai politikai közeg – változott azóta, sőt érdemes elgondolkodni, miben és hogyan változott. Mert az például megoldhatatlan feladatnak bizonyult, hogy ne transzponálják európai méretűvé a demokratikus politikai nemzetállamok belpolitikai pártküzdelmeit, miközben az európai közösség európai demokráciája nem hogy minőségileg, de technikailag sem tudott olyan európai dimenziójú politikai képviseletet teremteni, amely végleg ki tudna szabadulni a nemzetállami kalodákból.

Más az európai értékek kérdése. Ha hihetünk Szijjártónak, a Fidesz nem, csak a Néppárt változott, mert »balra tolódik«: kontaktust keres a szociáldemokráciával, a liberálisokkal és a zöldekkel. Ez amúgy nem lényegi változás az alapításhoz képest, amikor minden józan politikai erő belátta, csak az egységes, erős, integrált, közös Európának van jövője. A Fidesz, amikor a néppárti »balratolódást« ostorozza, csak saját kommunista fantomjait véli felfedezni a néppárti sorokban.”