Különbözünk, tehát vagyunk

„A kormányzati propaganda kiszervezett munkatársai nem újságírók. A propaganda tartalmának előállítása, sokszorosítása és terjesztése nem újságírás. Éppen ezért a különféle propagandaminisztériumi alakulatok (ezt hívják kormánymédiának) által közpénzből folytatott kommunikációs aktivitás semmilyen módon nem kapcsolódik a sajtószabadság fogalmához.

Azt fel lehet vetni, hogy a momentumos fiatalok egykori üzemlátogatása megzavarta az állami hivatalban folyó munkát. A főpolgármester mostani elhatározása értelmezhető egy állami szerv által kért adatközlés megtagadásaként. Egyik sem korlátozza a sajtó szabadságát.

Más lenne a helyzet, ha egy valódi kormánypárti szerkesztőséget akarna bojkottálni valamelyik megválasztott ellenzéki politikus. Az nem volna helyes. Kormánypárti alatt azt értjük hagyományosan, hogy a szakmájuk szabályait tiszteletben tartó újságírók a tevékenységük során támogatóan viszonyulnak a hozzájuk világnézetileg közel álló kormányzathoz, de ezt egyrészt szabad akaratukból teszik, másrészt nem minisztériumi eligazításokat követnek, végül nem állami pénzből működnek.

Ezzel a szerepfelfogással én nem azonosulok, mert ahhoz a kormányhoz (vagy ellenzéki párthoz) sem szeretnék támogatóan viszonyulni, amelyik világnézetileg közelebb áll hozzám, de ettől még a felvállalt kormánypártiságot lehet tisztességesen művelni a fenti feltételek teljesülése esetén. Mindebből látható, hogy a kormánypárti sajtó semmiképpen sem keverendő össze a kormányhű-, még kevésbé a kormánysajtóval. Utóbbiak csak a külsőségek szintjén hasonlítanak a valódi sajtóra, lásd trükkös csalás, de a jelmez csupán a megtévesztésre szolgál. Papírra nyomtatják, mint az igazi újságot, olvasható a monitoron, mint egy igazi hírportál, de csak azért, amiért a betörő csőfogót tart a kezében.”