„Valami azonban eltört. A koronavírus megjelenése óta megrendült a rezsimbe vetett bizalom. Az a propaganda, amely a hírközlő eszközökből folyik, kontraproduktívvá vált, hiszen sokak számára most vált világossá: az egész rendszer hazugságokra épül. A kínai szemorvos, Li Venliang három héttel ezelőtti halála olyan társadalmi válaszreakciót váltott ki, amire Hszi Csin-ping elnöksége alatt még nem volt példa. A szemorvos figyelmeztetett először a koronavírus veszélyeire, ám ahelyett, hogy köszönetet mondtak volna neki, meghurcolták. Peking a helyi vezetőket tette felelőssé a gyászos fejleményekért, miközben ők is felső parancsnak engedelmeskedtek. A hatalom ezután a jól bevált eszközt vetette be: elnyomott minden bíráló véleményt. Ám ezzel csak saját magának ártott, a kritikus hangokat már nem lehet elhallgattatni.
Ám nem csak emiatt kezdi elveszíteni nimbuszát a kínai kormányzat. A koronavírus megmutatta, hiába gyarapodik a gazdaság, a válsághelyzeteket nem képes megnyugtatóan kezelni. A kormányzat a tíz évvel ezelőtti gazdasági válságnál alkalmazott stratégiát követi: jelentős ösztönző hitelekkel kecsegteti a vállalatokat, ezzel azonban Kína a világ egyik legeladósodottabb államává válik. A koronavírus járvánnyá terebélyesedett Kínában, és rávilágított a kormányzat gyógyíthatatlan betegségeire.”