Így teszi még kiszolgáltatottabbá az állam a bántalmazott nőket

„Orosz Bernadettet, egy hat gyerekét egyedül nevelő anyát november 10-én vert majdnem halálra volt párja. A nő a rendőrséghez fordult segítségért, személyi védelmet és távoltartási végzést kért, ám nem kapott, így a nyilvánossághoz fordult: Facebook-bejegyzésben osztotta meg a vele történteket. Ennek hatására megkapta a négy hónapra szóló távoltartást, ám valójában ez sem tudja garantálni se az ő, se gyerekei biztonságát. Varga Juditnak írt hát nyílt levelet[4], amire válaszul pszichológiai és jogi segítségnyújtást ajánlottak föl neki, védelem helyett. Az elmúlt hetekben több sajtószereplésben is felhívta a figyelmet arra, hogy mekkora problémák vannak az áldozatvédelem kapcsán jelenleg Magyarországon. Elmondta, hogy semmit nem tesznek meg a védelme érdekében, annak ellenére, hogy bántalmazója szabadlábon van. Helyette viszont folyamatos áldozathibáztatás éri. Így úgy véli, hogy alapvető jogai sincsenek biztosítva.  Az eset jól mutatja, hogy a civil támogatás, valamint a nyilvánosság és az abból fakadó kontroll nélkül szinte lehetetlen helyzetben van egy egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő áldozat.

A kormány februárban vitát indít arról, hogy szigorítsák-e az életellenes bűncselekményekben elítéltek feltételes szabadságra bocsátását, ám nagyon fontos kiemelni, hogy a bántalmazók (csak úgy) nem változnak meg, így teljesen mindegy, hogy 3 vagy 5 évvel később szabadulnak: ugyanúgy veszélyt jelentek a korábbi és jövőbeli partnereikre. 

Ezt támasztja alá a 2020 január elején bekövetkezett Menyecske utcai eset is. Az itt megtámadott nőt volt partnere próbálta meg leszúrni, életét a lakásban épp a férfi távoltártása miatt dolgozó lakatos mentette meg. A támadó korábban már ült börtönben amiért volt partnerét szintén megpróbálta megölni amiatt, mert nem tudta elfogadni, hogy szakít vele – annak a nőnek egy szomszéd mentette meg az életét. A férfit akkor különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkossági kísérlet miatt tíz év szabadságvesztése ítélték, ám jó magaviselet miatt hat év után – tavaly tavasszal – szabadulhatott.

Az, ha a börtönben jó az elkövető magaviselete, és emiatt korábban szabadulhat, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nők szabadulásokat követően biztonságban lennének, ráadásul a legtöbb szakember úgy látja, hogy a törvénymódosítás nagy károkat is okozhat. A kedvezményes szabadulás lehetősége biztosítja ugyanis azt, hogy az elítéltek betartsák a börtönök szabályait, ennek megvonása pedig a megfelelő viselkedés iránti motivációtól fosztaná meg a rabokat. Azt sem szabad továbbá elfelejteni, hogy ebben a szigorításban a bántalmazók csupán kis része érintett, hiszen az esetek nagy része nemhogy a bíróságra, de még a rendőrségi feljelentésig sem jut el. Ez tehát egy nagyon felszínes megoldási javaslat csupán, ami a valódi probléma megoldása közelében sincs. 

Mindezek fényében érdemes fenntartásokkal kezelni Varga Judit igazságügyi miniszter kijelentését, miszerint 2020-at az áldozatsegítés évének nyilvánította.

Egy egyszerű törvénymódosítás nem segít felismerni és időben megelőzni a bántalmazást, ahogy a bántalmazott nők se nagyobb védelmet, se megfelelő bánásmódot nem kapnak tőle. Kérdés tehát, hogy látszatmegoldást szeretne, vagy valódi változást elérni? Ezekhez megfelelő és komplex intézményi protokoll, szakmai képzések és olyan jogszabályi keret és jogalkalmazás lennének szükségesek, amik valóban az áldozatok igényeire reflektálnak. Ehhez átfogó keretet az Isztambuli Egyezmény nyújthatna.”