Háborúk árnyékai

„Hogy mi lett a hamis útlevéllel próbálkozókkal, csak sejteni lehet. Mint ahogy sejtések vannak a motivációikról is, hogy miért keltek vándorútra, ami által, íme, plusz munkát adnak a határrendészetnek, bennünket, legálisan utazókat pedig megvárakoztatnak. De ez töredéke annak, ami a feltételezések szerint a háttérben zajlik. Ha elfogadjuk az alapvető és sokat hangoztatott magyarázatot, hogy ők a háború elől menekülnek, akkor is indokolt az állítás, hogy a végeláthatatlan meneküléssel nem oldódnak meg a dolgok. Most, hogy a minap megalakult a koszovói kormány, a sajtó sokat foglalkozott az ottani helyzettel. Több mint húsz évvel az 1989-1999-es koszovói háború, és annak Kis-Jugoszlávia elleni NATO bombázása után írták le az újságok, hogy onnan még most is nagy az elvándorlás és nem is látni a végét.

(...)

Világpolitikai párhuzam messze álljon tőlem, de annyi bizonyos, hogy a háború, háborúk következményeit errefelé mindenki ismeri, érzi, szenvedi ma is. És szenvedi immáron a távoli háborúk miatti vándorlás következményeit nap mint nap a saját utcájában is (és nem ilyen semmiségként mint az én, napjaink valóságát tükröző buszos történetem). A kilátások szerint eltart ez még egy ideig, ha már sok támogatás ellenére Koszovóból sem szűnt meg az elvándorlás, pedig ott már húsz éve vége a háborúnak. Egyre többet hallom a tézist, miszerint az állampolgári jog tiszteletével és a törvény betartásával lehet leállítani a migrációt.”