Emlékezzünk a kitörésre, a nácizmus magyar mészárszékére

2020. február 07. 14:32

Szerintem fontos emlékezni a kitörésre. Emlékezni, mint a nácizmus, a fasizmus, az irredentizmus, a sovinizmus egyik legdurvább, emberéletekben mérhető magyarországi következményére.

2020. február 07. 14:32
Jámbor András
Jámbor András
Mérce

„Becsület napja néven emlékeznek a kitörésre neonáci szervezetek, de még az ennél szoftosabb Kitörés Emléktúra is hősi halottakról beszél, pedig valójában itt csak áldozatok vannak. Emlékezni persze kell, mindazon magyarokra és külföldiekre, akik a kitörésben haltak meg, akik a Don-kanyarban vesztek oda, sőt azokra a szovjet katonákra is, akik felszabadították az országot (hogy aztán meg is szállják azt), nem beszélve a partizánokról, az ellenállókról és a háború civil áldozatairól. Őszintén, engem mindig meglep, amikor az értelmetlen halálra, a barbár pusztításra, az elitek és fantazmagóriájuk érdekében végzett módszeres gyilkolásra úgy tekintenek emberek, mint valami hősies dologra. Azokra, akik a kitörésre úgy emlékeznek mint  a magyar történelem hősies részét képző bátor cselekedetre, nem nagyon lehet mást mondani, mint hogy buták. Vagyis ezt kell mondani, mert iszonyatosan veszélyes az ilyen történetek romanticizálása.

A kitörésben körülbelül 20 ezer főt öltek meg, és csupán pár száznak sikerült a szovjet ostromgyűrűből kitörnie. Akiket foglyul ejtettek, azokat kivégezték. Míg azok a csapatok, akik nem vettek részt a kitörésben, nagyrészt hadifogságba kerültek. Hogy lehetne abba a mészárlásba bármilyen hősiességet belelátni, amelyben a náci parancsnokok magukat is meggyilkolva kergették a magyar és német honvédokat a halálba? A második világháború történelme nehéz. Rossz oldalon álltunk, egy olyan oldalon, ahova nem kéne többé visszatérni. A magyar vezetés a mindent vissza céljával vezényelt a Donban, német szövetségeseik pedig a kitörésben és más alkalmakkor a vágóhídra küldték az embereket. Teljesen értelmetlen halálok.

Ha emlékezni akarunk a második világháború vagy bármely háború halottjaira, azt csak úgy érdemes tennünk, ha az értelmetlen halálra és a rossz politikai döntésekre emlékezünk.

A halálban nincs semmi szép, semmi hősies, főleg, ha egy pék, egy bolti eladó, egy pincér, egy egyszerű munkás halálára emlékezünk, akinek valójában az ég egy adta világon semmi haszna nem is lett volna egy háborús győzelemből.
Szerintem fontos emlékezni a kitörésre. Emlékezni, mint a nácizmus, a fasizmus, az irredentizmus, a sovinizmus egyik legdurvább, emberéletekben mérhető magyarországi következményére. És emlékezni, mint az elitek háborújának egy újabb pontjára, amikor ártatlan emberek kerültek a mészárszékre, tervasztaloknál jónak tűnő, a mindenkori hatalom érdekében és céljai szerint végrehajtott háborúk következményeként.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 90 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Megtalálta
2020. február 10. 16:46
Mi a helyzet anyád petevezetékével, rohadék bolsevik disznó?
Rugán
2020. február 08. 17:51
Aki ennyire nem ismeri a történelmünket, az ne írjon ilyen témában cikket, ha pedig tudatosan ferdít, akkor szimpla hazaáruló. Egy: Magyarország végig törekedet a nyugalmára, éppen kikecmergett az I. V. háború áldásaiból. Kettő: Revíziót békés tárgyalások útján szeretett volna elérni, ez csak részben sikerült. Három: Horthy és ezzel együtt az ország vonakodó csatlós volt (Montgomery) Négy: Kötelező volt a hadszolgálat, ez nem olyan mint egy vacsora meghívás, vagy megyünk, vagy nem. Öt: Esküt tettek a haza védelmére, hűséget esküdtek a sereghez. Persze az ilyen Jámbor félék csak jó fizetésért hűségesek, bármikor átigazolnának bármely szerkesztőséghez, ha jól fizetnek. Nem is bíznék rá egy likas figyinget sem, az életem meg fölég nem. Hat: A magyar vezetés igyekezett csapatokat a határokon belül tartani, gondolva a háború utánra is, hogy ne a csőcselék csináljon politikát, mint az előző háború végén. Csak úgy mellesleg, ezért tudta Koszorús Ferenc megvédeni a Pesti Gettót. Jámbor agyában ez soha nem tudott felíródni. Hét: A felesküdött katona akkor is hős, ha nem jó oldalon harcol/harcolt. De mint tudjuk, melyik a jó oldal, azt a győztesek döntik el. Nyolc: A két nagy hatalom közé ékelődött ország végül nyomásra kénytelen volt hadba lépni. Ekkor is csak a hadi állapot beálltát rögzítette a Szovjet felé. (Emlékeztető a kassai bombázásra) Ekkor a minden felelősség alól menekedett szomszédaink vagy megszálltak voltak, vagy eminensként a frontra küldték polgáraikat. Kilenc: 1944. március 19-e óta megszállt ország lettünk mi is. Német nyomásra lépett uralomra a Szálasi kormány. Tíz: Horthy még a kiugrási kísérletet is úri módon akarta intézni, meg is bukott az egész. Ellenfelei persze ilyennel nem törődtek. Tizenegy: Ostrom arról szolt, hogy a haza területét, ezek a katonák az hűségben az utolsó csepp vérükig védték. Ezt pedig hősiességnek nevezik. E történetről mi lenne a vélemény? Itt van: - Őrmester, a társam nem jött vissza, biztosan megsebesült, kimegyek érte. -Ne menjen, ha meg is sebesült, ebben a golyó záporban úgy sincs esélye túlélésre. Ha kimegy, maga is meghal, így egy halott helyett két halottam lesz. A katona mégis kiment, halálos sebbel, de behozta társa élettelen testét. Őrmester feddőleg szólt: - No katona, megérte, nem megmondtam ne menjen ki. - Igen meg. Mikor megtaláltam még élt. Azt mondta nekem, János, tudtam, hogy értem fogsz jönni. Hős volt, vagy nem? Mindenki válaszolhat magában. A löttyedt erkölccsel rendelkező relativizáló másik oldal ezt soha sem lesz képes felfogni.
fraktoaster
2020. február 08. 11:10
Ajánlom Jámbornak hallgatni a Sabaton zenekar Heroes cimű albumát. Hátha felvágja az ereit közben. (Ezzel is csökkentve karbonlábnyomát, de csak miután kollégái elfogyasztják a húsát.)
1000bocs
2020. február 07. 23:47
Jámbor szerint aki a történelem során valaha harcolt valamiért az nem hős. A harcuk igazságosságát mindig a győztesek tudták alátámasztani, a veszteseket a gonosz szerepébe tolva, és a gonosz ellen elkövetett gonoszságok nem ugyanazok mint amiket a gonosz követett el. Tehát Jámbor szerint aki harcolt az nem hős. E logikát követve akkor az volt a hős, aki nem harcolt. Aki gondosan mérlegelt, és arra az oldalra állt, ahol nem kell meghalnia, és anyagilag is jobban jár. Mondjuk ezt minden ép erkölcsi érzékkel bíró ember (az olyan alapból nem lehet balos) árulónak, vagy gyáva féregnek tartja. Ugyanis az ilyen nem oldja meg az emberi természetből adódó konfliktusokat. AZ ilyen csupán hagyja hogy mások kockáztassanak,, hagyja hogy mások megvívják a szükséges harcokat és meghozzák az áldozatot. Addig is az ilyen inkább a hasznot keresi. A férfiak úgyis a fronton vannak, otthon csak a nők, az öregek, a gyerekek vannak - és a gyávák, a haszonlesők. Jámbor szerint a kitörés értelmetlen volt. Egy nála szerényebb ember talán elgondolkodna, hogy esetleg aki akkor ott volt, az talán jobban tudta miért is hozott ilyen döntést. Lehet csak nem akartak harc nélkül vágóhídra menni. A "felszabadító" szovjetnek ugyanis rosszabb híre volt mint a németeknek....ezt csupán a szovjetek mai örökösei, a ballibák tagadják, miközben a korabeli források megerősítik. Jámbor jobban tudja. És valahol igaza van, hisz a fajtája a háború alatt is olyan döntéseket hozott, amivel a kockázatot elkerülni igyekszik, de a haszon mindig is a szeme előtt jár. Persze hogy nem ért semmit a hősiességből. Újra kellene születnie hozzá. Lehet hogy többször is...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!