„A legnagyobb próféták többnyire az első tárgyaláson megszeppennek. Az idei választási kampány abban más, hogy egyesek már egy tét nélküli sajtótájékoztatón is képesek feladni az ikonikus, fontos témáikat. Már ilyenkor meghátrálnak, mikor az elveiket kellene képviselniük. A legfontosabb üzenetük: »talpra magyar , szavazzatok ránk, hiszen most még a jó fiút kell játszanunk a szlovák pártok előtt, de majd aztán mi megmutatjuk nekik.«
Nem fogják. Azért, mert a külcsíny mögül hiányzik a belbecs. Ezektől a hamis prófétáktól az együtt, összefogni, egymásért szavakon kívül még nem láttunk olyan tetteket, amelyek alátámasztanák a hangzatos szavakat.
Az én javaslatom, hogy a kampánycsendet vegyük szó szerint. Csendesedjünk el, mérlegeljünk magunkban, hogy ki mit tett le eddig a szlovákiai magyarság asztalára. Ki milyen eredményeket tud felmutatni. Hol és hogyan képviselt minket. Tekintsünk el a hangzatos szavaktól, inkább a szlovákiai magyar mindennapjaink kézzelfogható fejlesztéseit vegyük számba. Az iskoláink, a nyelvhasználat, a járdák, utak, hidak, kultúrházak, kultúra, települési infrastruktúra fejlesztése jelenjen meg előttünk. Utána, február 29-én eszerint szavazzunk. Gyűlölet nélkül, csendben, mérlegre téve a szavakat és a tetteket.”