A művészi tehetség nem szükségszerűen társul baloldali, liberális vagy konzervatív elköteleződéssel, senki sem állította az ellenkezőjét. Megkerülhetetlen, esetenként lenyűgöző életművet hoztak létre olyan személyek is, akik politikai értelemben a szélsőjobboldalhoz tartoztak. Magyarországon valami miatt nem, aminek nem tudni az okát. Így alakult. Mivel a Fideszben uralkodó világnézeti vákuumba a szélsőjobboldali ideológia nyomult be már réges-régen, a kultúra területén is ehhez igazodva keresi identitásának megalapozását. Megkérdőjelezhetetlen nagyságú hazai alkotók híján ez nem egyszerű feladat.
Mostanra végre sikerült előásniuk három olyan írót, aki egyrészt nem bírta a zsidókat dicsérte Mussolinit, másrészt a felsorolt kritériumoknak is megfelel, miközben nem állított elő olvashatatlan szövegeket. Kisebb nehézséget jelent egyelőre, hogy a háromból kettőről a törzsszavazók még nem hallottak soha, de pont arra jó az alaptanterv és a propagandaminisztérium, hogy a jövőben ez megváltozzon.
Lábjegyzet 3: a kultúrharc pedig arra, hogy ami a hatalmat illeti, minden ugyanígy maradjon.”