Az ő harca

„Eleinte próbálkoztak egyes népi írókkal is, akik ígéretes módon nem bírták a zsidókat utasították el a liberalizmust, de ez a vonzalom addig tartott, amíg véletlenül bele nem olvastak valamelyik írásukba, amelyből kiderült, hogy ők a Horthy-rendszert is utálták. Mára teljesen elfelejtették őket. Ezután megkísérelték átráncigálni Kertészt a táborukba, aki viszont annyira nem volt keresztény, hogy egyenesen zsidó volt. Ami momentán bocsánatos bűn, de a Jobbik régi szavazóinak átcsábításához nem kifejezetten optimális pedigré, ki is ejtették az alaptantervből.

Frusztráló helyzet. Meggyőződésük, hogy ők testesítik meg természetes joguknál fogva a nemzetet, a parlamentben kétharmaddal rendelkeznek, övék minden a földektől a budai Várig, ugyanakkor az irodalmi kánon saját képükre formálásában annyi eredményt sem tudtak felmutatni mint Mészáros Lőrinc a nemzetközi piacon.

A művészi tehetség nem szükségszerűen társul baloldali, liberális vagy konzervatív elköteleződéssel, senki sem állította az ellenkezőjét. Megkerülhetetlen, esetenként lenyűgöző életművet hoztak létre olyan személyek is, akik politikai értelemben a szélsőjobboldalhoz tartoztak. Magyarországon valami miatt nem, aminek nem tudni az okát. Így alakult. Mivel a Fideszben uralkodó világnézeti vákuumba a szélsőjobboldali ideológia nyomult be már réges-régen, a kultúra területén is ehhez igazodva keresi identitásának megalapozását. Megkérdőjelezhetetlen nagyságú hazai alkotók híján ez nem egyszerű feladat.

Mostanra végre sikerült előásniuk három olyan írót, aki egyrészt nem bírta a zsidókat dicsérte Mussolinit, másrészt a felsorolt kritériumoknak is megfelel, miközben nem állított elő olvashatatlan szövegeket. Kisebb nehézséget jelent egyelőre, hogy a háromból kettőről a törzsszavazók még nem hallottak soha, de pont arra jó az alaptanterv és a propagandaminisztérium, hogy a jövőben ez megváltozzon.

Lábjegyzet 3: a kultúrharc pedig arra, hogy ami a hatalmat illeti, minden ugyanígy maradjon.”