A német beteg

„Összefoglalva, a német társadalom erősen polarizált, a valóban gazdag német családok szűk rétegén túl a társadalom nagy része egyre jobban elszegényedik. E folyamat hátterében az alacsony saját ingatlanarány és a családok szűk körének tulajdonában lévő vállalati részvénytőke, illetve az abból származó jövedelem és vagyonnövekedés áll. Ha valaki azt érzékeli, márpedig a német megtakarítók – helyesen – azt érzékelik, hogy reálmegtakarításuk évről-évre csökken, kénytelenek nominálisan növelni megtakarításaikat, hogy az például majdani nyugdíjuk kiegészítésére elegendő legyen és ezzel az ördögi kör folytatódik. Mindhiába növelik ugyanis megtakarításaikat (fogyasztásukat akár csökkentve) és taszítják recesszióba az országot (amit az csak a kereskedelmi partnerek passzívumán keresztüli eladósítása révén tud elkerülni),

A (negatív) reálkamatos kamat kérlelhetetlen törvénye kegyetlenül tépázza meg vagyonunkat, az elszegényedés folytatódik.

Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a magas ingatlanárak mellett lakást vásároljanak, noha nulla körüli kamaton kapnának hitelt, vagy éppenséggel a növekvő (városi) bérleti díjakat megfizessék, kiszorulnak a városokból, életvitelük gyökeresen átalakul, romlik.

Berlinnek ebből jól láthatóan nem csak beruházásokra kellene a költségvetési rugalmasságát kihasználva költeni, hanem a megtakarítók kompenzálására, a fogyasztás növelésére, amit a német jövedelmek beruházások által érintett, illetve azok hatására bekövetkező növekedése részben fedezne. Úgy tűnik azonban, ahogy Európa más országaiban, úgy Németországban sem a gazdaság és társadalom fejlődését jobban szolgáló programokban, hanem a politikai jelszavakban van verseny. Meg is jelennek – egyre inkább majd, amikor még a jelenlegi gyengécske európai gazdasági fellendülés is véget ér – a politikai kalandorok. Egyelőre csak a lakások államosításával, finomabb formában, a bérleti díjak többéves befagyasztásával (sok sikert berliniek!), a migránsokkal (hajrá magyarok!), az EU-val történő szakítással (Thank you Boris!) próbálnak tüneti kezelést kínálni, vagy csak a politikai hatalom megszerzése, megtartása érdekében élnek vissza a választók butaságával. Az európai közhangulat egyre feszültebb… Pont mint egy évszázaddal korábban.”