A Momentum Mozgalom az identitás nélküli emberek pártja

„A szavakkal, fogalmakkal űzött különös játék, hogy identitásnak vagyunk kénytelenek hívni az identitásnélküliséget. Kialakult ugyanis egy embertípus, akinek semmiféle hagyományos emberi identitása nincs. Nincs etnikai, vallási, lokális identitása, és tulajdonképpen nincs értelmezhető politikai identitása sem. Nincs szakmája, hivatása, csak a formátlan ködös szabadságával azonosul, mindig, tényleg mindig a társadalom, az ország, a nemzet működéséhez szükséges kötelezettségek alapján definiálja magát.

Ez az embertípus a XIX. század nagyvárosaiban kezdett kialakulni, és a generációk óta jólétben élő nagyvárosi hobbiszubkultúrák biztonságában hízott politikai osztály méretűre. Nyugat-Európából és Amerikából szivárgott be hozzánk a modern individualista liberalizmus eszméje a hetvenes évektől kezdve, de most jutottunk el oda, hogy a külföldre szakadt exkommunisták, »eximpexesek« és a kint maradt hírszerzők leszármazottai, akik nálunk sokkal tökéletesebben illeszkedtek bele a kapitalizmusba, visszatérjenek az óhazába. Ezek az emberek azonban nem az Egyesült Államokban, Kanadában, Berlinben, Párizsban éltek, nem ismerték meg az amerikai, a német, a francia kultúrát, nem váltak amerikaivá, németté, franciává.

A Momentum vezérkarának külföldi tagjai egy klasszikus nemzetközi környezetben szocializálódtak, hozzájuk hasonlóan minden nemzeti kulturális gyökerüktől megfosztott emberek között. Az ilyen környezetekben az emberek értelemszerűen azt keresik és azt értik, ami angol nyelven elmondható. Hiába beszélnek ezek az emberek nagyon jól »angolul« vagy »amerikaiul«, az egy kulturális mélység nélküli angol, amelyen nem lehet a beszélők egyikének a kultúráját sem megmutatni. Ezek az emberek a Twitter–Starbucks–Facebook–YouTube és hasonló entitások által definiált világban cseperedtek fel.

Ezt hívják és gondolják teljesen komolyan európai identitásnak. Hiába beszélnek tökéletesen magyarul is, ez a magyar nyelv egyáltalán nincs lehorgonyozva a magyar valóságba, a magyar kultúrába, ez tartalmilag ugyanannyira üres, mint a kommunista diktatúrák pártzsargonja a rendszer vége felé, vagy a mindenkinek megfelelni akaró politikusbeszéd Nyugaton, amelyekben semmiféle hibát nem lelhetnek a liberális ideológia legnagyobb tudorai sem.”