„Brüsszel éppen költségvetés-lázban ég ‒ jelenleg zajlik a következő, 2021 és 2027 közti hét éves ciklus tárgyalása a tagállamok kormányfőiből álló Európai Tanácsban. A hosszú ideje húzódó vitának azonban rossz a kiindulópontja. Nem az a kérdés, hogy Orbán Viktor hogyan lobbizik – jellemzően sikertelenül – további forrásokért, amik aztán Mészáros Lőrinc pénztárcájában landolhatnak. A kérdés az, hogy lesz-e elég forrás a közös, generációs kihívások megoldására mint a klímavédelem; mit teszünk, hogy ne lehessen a magyaroknak jutó pénzt ellopni; és hogy a támogatásokat ne mini kilátókra és megközelíthetetlen bicikliparkokra költsük, hanem fektessük a magyarok tudásának, egészségének, munkahelyeinek és egészséges környezetének fejlesztésébe.
Kiemelten fontos, hogy
1. az uniónak saját, valódi bevételei legyenek.
Az uniós befizetés ma a tagállamok jövedelmének 1%-át teszi ki, míg a magyar költségvetés például a magyar GDP majd 47%-át. Tehát 100 forintból egyet adunk az EU-nak, és 47-et a magyar kormánynak.
2. új eszközök kellenek a gátlástalan lopás és korrupció megfékezésére
Uniós szintről kell kikényszerítenünk a szorosabb kontrollt, ellenőriznünk a források elköltését, és fellépnünk a korrupció ellen ‒ ehhez az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, illetve új ellenőrző mechanizmusok kidolgozása a kulcs.
3. több és igazságosabban elosztott forrást a 21. századi területeken
Azért küzdünk, hogy lebontsuk a gátakat, amik az előtt állnak, hogy a források eljussanak az emberekhez és közintézményekhez ‒ minél több önkormányzat pályázzon sikerrel klíma-adaptációs beruházásokra, minél több diák, szakmunkás, pályakezdő tudjon EU-s ösztöndíjjal külföldön tapasztalatot szerezni.”