A Kitörés Emléktúrával masírozik be a mindennapjainkba a nácizmus

„A Várban körbezárt katonák halálba vezénylésére pedig tényleg nincs épeszű magyarázat, hacsak az nem, hogy az SS tagjai tudták, mi vár rájuk, ha szovjet kézre kerülnek, viszont azt is tudjuk, hogy a 40 000 katona közül az a 20 000 halt meg, aki belevágott a kitörésbe, nem a többiek, akik megadták magukat (az ostromgyűrűből kijutók száma elhanyagolható). Erről álljanak itt Ungváry Krisztián történész mondatai:

»Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, a budapesti német csapatok parancsnoka katonailag teljesen értelmetlen utasítása a német félnek semmilyen előnyt, a szovjetnek semmilyen hátrányt nem okozott. Legfontosabb következménye mintegy húszezer özvegy és árva, akik, illetve akiknek leszármazottai zömmel még ma sem tudhatják, hogy az értelmetlen hadműveletbe belehajszolt rokon ma hol nyugszik.«

Ezen a vérontáson tehát még akkor se lenne mit ünnepelni, ha történetesen valóban lett volna bármi haszna. Semmi hősies nincs a II. világháború egyik legértelmetlenebb vérontásában, mely csupán a hattyúdala volt egy városnyi ember szenvedésének. A Vörös Hadsereg Széna téri géppuskái elé hajtott húszezer katonát nem szabad persze elfeledni, de azt leszögezhetjük, hogy semmiképp nem volt hőstett. 

Azonban a 75. évforduló kapcsán inkább Budapest Erőd értelmetlenségére, a szenvedő százezrekre, az ostrom áldozataira és az ezt okozó gyilkos ideológia bűneire kellene emlékeznünk. A neonáci masírozástól érintett kerületekben mintha elkezdődött volna valami ilyesmi, és talán az állami szervezeteknek is ebbe kellene beleállniuk, nem a történelemhamisító, hullarabló szélsőjobboldal hagymázas elméleteinek hirdetésébe.”