A három részre szakadt néppárt – Mi tartja benn még a Fideszt?

„Donald Tusk, a szakadástól – és most már kimondhatjuk: a széteséstől – pár centire álló néppárt elnöke kedden ismét beszámolt arról, hogy a „bölcsek”, a belga Herman Van Rompuy, az osztrák Wolfgang Schüssel, illetve a német Hans-Gert Pöttering megosztottak a Fidesz politikájával kapcsolatban, ahogy maguk a tagpártok is. Azt is tudjuk, hisz Tusk elkotyogta, hogy továbbra sincs meg a szükséges többség a Fidesz kizárásához; végül az is világosan kirajzolódik, hogy ha a Fidesz venné a kalapját, sokan követnék. Tényleg patthelyzet a javából, amely ma már nem lemorzsolódással, esetleg egy párt kizárásával vagy annak kilépésével fenyegeti a közösséget, hanem szakadással.

A néppárt szűk vezetése úgy döntött, hogy bármeddig és bármennyit. Ami annyiból nem volt szokatlan jelenség, hogy a legnagyobb befolyással bíró pártok – így a német CDU is – a saját országukban már számtalan esetben meghozták ezeket a kompromisszumokat, sokszor „nagykoalícióra” lépve a szocdemekkel vagy a liberálisokkal. Ebben azonban sokan nem értettek egyet, köztük a Fidesz sem, amely így a legnagyobb „belső ellenzékévé” vált a kompromisszumos politikának, hisz egyre inkább látszódott, hogy ez komoly identitásvesztéssel fog járni. Fel kell mindehhez adni a keresztény kultúra védelmét; utat kell engedni a bevándorlásnak és a multikulturális társadalom eszményének; tétlenül kell nézni a modern, mára a hagyományos európai értékeket és a nyugati ember „normális együttélési viszonyait” atomizáló és a rombolás kultuszát elterjesztő liberális elvek térnyerését; és persze a baloldali, egalitárius (egyenlőségelvű) társadalmak (veszélyes) utópiája felé való tényleges, ugyanakkor igen veszélyes lépéseit is el kellett volna fogadni.”