Szanyi kapitány légüres térben

„Szanyi Tibor, az utolsó szocialista bozótharcosok egyike közölte, szerinte hatalmas űr tátong a baloldalon, és ezt szeretné belakni hamarosan, ezért ki kell lépnie az MSZP-ből, amely már inkább a neoliberálisok zászlaja alatt fészkel. Ő viszont egy igazi ökoszoci, aki nem tűrheti ezt tovább, neki az igazi baloldali értékeket kell képviselnie továbbra is, ha törik, ha szakad. Tulajdonképpen van valami bájos ebben a vergődésben, bármennyire szánalmasnak is tűnik.

Ahogyan az őskomcsik hatalomátmentőinek és ügynökeinek maradéka szépen lassan felőrlődik egy másik egykori bolsevik, Gyurcsány Ferenc késmalmában, akit irigységből és butaságból neoliberálisnak nevez. Persze van igazság is abban, amit Szanyi néha két vodka gallér alá löttyintése között a papírra vet. A mai baloldalon állóknak tényleg köze sincs már a pufajkás Horn Gyulához, a D–209-es ügynökszámon jelentgető Medgyessy Péterhez, az egykor Aczél György kulturális cenzoraként garázdálkodó Lendvai Ildikóhoz. Vagy a vidéki írásvetítő-kezelő tanítócskából magát pártvonalon felnyaló Juhász Ferenchez, illetve miniszteri utódához, Szekeres Imre egykori veszprémi KISZ-vezérhez.

És a kapitánynak igaza lehet abban is, hogy a mai MSZP-nek nincs köze az igazi baloldalhoz sem, ahogyan azoknak a csoportosulásoknak sem, amelyeket az egyszerűség kedvéért ma a balliberális oldalhoz sorolunk. Szanyinak és régi elvtársainak leginkább ahhoz a vörös diktatúrához van köze, amely negyven évig nyomorította ezt az országot és egész Kelet-Európát a kommunizmus eljövetelének ideája nevében. Az új elvtársak viszont már csak Mammonnak áldoznak, a hatalmon és pénzen kívül semmi sem érdekli őket, igazi megélhetési politikusok a javából, ideológia, meggyőződés, valódi program nélkül, mert valójában ahhoz is nagyon ostobák és lusták, hogy ezen el merjenek kezdeni gondolkodni egyáltalán. Arctalan, színtelen élősködők, olyan figurák, akiket mindenki egyszer majd szépen elfelejt. Mert ki tudná felidézni Tóth Bertalan, Molnár Zsolt vagy Mesterházy Attila mondatait? És az ő esetükben a szavak értelmezése után, amelyek elhagyják a szájukat, beszélhetünk-e gondolatokról egyáltalán?

Persze Szanyi sem egy lángész, de legalább néha szórakoztató, és mégiscsak egy jelenség, vagyis tud olyanokat mondani, amikre felfigyelünk, amik miatt legalább elhúzzuk a szánkat vagy röhögünk egy kicsit. Pedig ő mindig halálosan komolyan gondolja azokat a badarságokat, amelyeken jókat mulatunk. A kilépése után például azt nyilatkozta, Magyarországon ma is sok fiatal kifejezetten baloldali érzelmekkel és meggyőződéssel bír, így joggal igényli ezek hiteles politikai képviseletét. De vajon kikre gondolhatott Szanyi, amikor ezt nyilatkozta? Hol van azoknak a fiataloknak a tömege, akikkel együtt lobogtathatná, lengethetné a vörös zászlót? Szanyi Tibor persze nem adja fel, hisz az őt támogató tömegben. Azt ígérte, hamarosan bejelenti, új mozgalmat indít, amelyhez csatlakozhatnak a hívei. A kiugrott szocialistának nem ez az első ilyen szerepálma. Beszélt valami Bal Blokk nevű szervezetről, aztán Igen néven indított el egy úgynevezett ökoszocialista mozgalmat tavaly szeptemberben.”