Mit tanulhatna a Trump-adminisztráció Reagantől?

„Az Egyesült Államoknak szakítania kell bezárkózó, nacionalista, monopolista politikájával, ugyanis egy nyitott, szabad gazdaság és egy határozott, a szabadság értékeiért fellépő külpolitika összehangolódása pozitív hatással lehet a feszültségektől terhes világkereskedelemre és a diktatórikus rendszerek által elnyomott polgárok jövőbeni életére is. Donald Trump kormányzata az új esztendő kezdetén kockázatos vállalkozásba fogott az Iráni Forradalmi Gárda egyik vezéregyéniségének kiiktatásával. Az esemény kétségkívül felerősítette az 1979 óta fennálló amerikai-iráni feszültséget, de sokakban felélesztette egy elhúzódó háború kitörésével kapcsolatos aggodalmakat.

A sikeres titkosszolgálati akció megrendítette az iszlám fundamentalista diktatúra rendszerét: az ukrán polgári gép »véletlen« lelövését követően az eddig tiltakozó demonstrációk retorikája megváltozott, a teokratikus diktatúra végét (sőt, Rahani elnök) halálát követelik. Jól látható, hogy a szélsőséges propagandagépezet által beléjük nevelt Izrael- és USA-gyűlölet  alábbhagyott a fiatalabb lakosság körében. Trump döntése természetesen a radikális baloldali, szocialista, demokrata és liberális körökben is visszatetszést keltett, melyhez a mainstream média is hozzájárult. Az iráni terrorvezér kiiktatása azonban elindított egy olyan folyamatot, mely hosszú távon az intézményesített terrorizmust fenntartó iráni rendszer megsemmisítését is eredményezheti.

Donald Trumpról – és általánosságban a Republikánus Pártról – elmondható, hogy nem éppen a szabadkereskedelem híve, inkább szigorú vámpolitika és nacionalista érzelmek által generált protekcionizmusa határozza meg gazdaságpolitikáját, kapitalista elemekkel vegyítve, ami a foglalkoztatottság és a munkabérek növekedését, illetve az infrastruktúra fejlődését is elősegítette. Ugyanakkor a Trump-adminisztráció a diplomácia színterén olyan lépésekre szánta el magát, melyeket Ronald Reagan és az 1980-1990 közötti „thatcherista” évtized óta nem tapasztalhattunk.

A Margaret Thatcher nevével fémjelzett »izmus«, mely gyakorlatilag az egész világ korszellemét meghatározta, az Egyesült Államokban is megvetette lábát, a Republikánus Párt színeiben induló Ronald Reagan személyében. Reagan, akárcsak Thatcher, elkötelezett híve volt a neokonzervatív megújulásnak, mely sajátos angolszász irányzat volt, konzervativizmusa a természetes erkölcsi normák – vagyis az önállóság, az egyéni felelősségtudat, a családcentrikus gondolkodás – tiszteletén alapul, forradalmian újító jellege pedig a gazdasági növekedésbe és modernizációba vetett hitben gyökerezik.”