éjszakai hideglelés, kis láz, aztán azt kellett észrevennem, hogy előbbi elmúlt, viszont kialakult egy egész testemre kiterjedő bőrirritáció és émelygés. Minden erő kiszállt belőlem, nem tudtam összeterelni a gondolataimat. Azóta is 25-50 százalékos vagyok magamhoz képest agyilag, vannak használhatatlan állapotú napok, és nem hogy futni, sétálni sem tudok sokat. A legtöbbször fekszem, sokszor csak nézek magam elé, és várom az ingermentes pillanatokat. Továbbra is várandósokat megszégyenítő módon kerülget a hányinger.
A vizsgálatok során levették a vérem: a vérképem ugyan rendben volt, a májfunkciós adataimat nézve azonban szinte sikoltozva utalt kivizsgálásra az orvos. Csaknem minden adat kiugróan rossz volt, némelyik tízszeres értéket mutatott a normálishoz képest. Voltam hasi ultrahangon, találtak is (utólag születésemtől fogva meglévő, ártatlan érgubancnak bizonyuló) foltot mindkét lebenyen – egy napig azt is hihettem, menthetetlen rákos vagyok –, majd továbbadtak az orvosok egy májspecialistának. Vizsgálgatott, kérdezgetett, megkérdezte, szedek-e valamilyen gyógyszert. Mondtam büszkén, semmilyent, a stresszre kissé felszökni akaró vérnyomásomat is gyógyteával kúrálgatom.
„Milyennel?” – kérdezett vissza. „Fehér fagyöngy” – mondtam a doktornak beavatóan és kicsit büszkén. Ekkor képedtem el, mert a kezéből kiesett a toll és azt mondta, megvan az ok.