Lobbizás és korrupció: hogyan működik egy banánköztársaság?

„Az állami szolgáltatások a közérdekkel magyarázzák azt, hogy miért nincsenek versenyhelyzetben, ami épp a fogyasztó, azaz a köz javát szolgálná. Csakhogy az állami szolgáltatások rendszerint a közjó ellenében, egyes kiválasztott csoportok érdekében valósulnak meg.

A Transparency International egyik legújabb elemzésében Magyarországot az EU 2. legkorruptabb országának minősítette. Az egyajánlatos közbeszerzések aránya tavaly 25,5 százalék volt, emellett számos olyan közbeszerzés és szolgáltatás valósult meg, amelyeknek vagy nincs piaci értéke, vagy önszántukból nem áldoznánk rá. Közmédia, stadionok, látványberuházások.

A korrupció elválaszthatatlan a lobbitevékenységtől. Kevés ilyen közutálatnak és megvetésnek kitett tevékenység van, amit morális alapon ne utasítanának el még az egymásnak homlokegyenest ellentmondó ideológiák is. A lobbizó többnyire egy szerencsés pozícióban lévő személy, aki a szerencséjét más balszerencséjének előidézésébe fekteti be. Rendszerint az állam karhatalmát és törvényhozó apparátusát használja fel arra, hogy az ő termékeit válasszák a versenytársáé helyett.

Még csak kényszerhelyzetben sincs, hiszen a lobbizásra szánt pénzt forgathatná úgy is, hogy növelje versenyképességét a bérek emelésével, hogy megvehesse a legütőképesebb munkaerőt, de ugyancsak csökkenthetné vállalkozása természeti erőforrás igényét költséghatékonysági céllal, vagy épp költhetné a fogyasztókat jobban megszólító reklámokra, minőségibb és tartósabb termékekre.
Ehelyett inkább más utat választ; a profitját arra áldozza, hogy az itt felsorolt előnyöket se ő, se versenytársa ne tudja megszerezni. A lobbira szánt tőke révén ugyanis olyan törvények születhetnek, amelyek korlátozzák a piacra lépést, szabályozzák a kereskedelmi tevékenységeket, minőségi előírásokat és diszkriminatív adókat vetnek ki az egyes gazdasági szereplőkre.”