Haláláig Putyin áll majd Oroszország élén?

„Mennyire mondhatjuk váratlan fordulatnak Putyin múlt heti bejelentéseit és az orosz kormány lemondását?

A múlt heti elnöki üzenet két pilléren nyugszik. Az egyik az a javaslatcsomag, ami fontos szociálpolitikai és demográfiai programokat hirdetett meg, míg a másik az alkotmánymódosítási javaslatokból áll. Őszintén szólva egyik elem sem okozott meglepetést, vagy ha igen, akkor inkább az, hogy Putyin ilyen átfogó szociálpolitikai programmal miért nem jelentkezett már korábban. Már csak azért is indokolt lett volna ez, mert  mind az elnök, mind a hatalompárt (az Egységes Oroszország párt – szerk.) népszerűsége már 2017 őszétől elkezdett látványosan romlani, úgyhogy már 2019-ben is időszerű lett volna egy ilyen átfogó, érdemi szociálpolitikai program meghirdetése.

Ha akkor meglépik, akkor mára talán meg lehetett volna állítani a hatalom népszerűségvesztését. A Kreml azonban kivárt – vesztére. Az idő azonban szorít, mert közeledik 2024, amikor lejár Putyin második egymást követő hatéves elnöki mandátuma, és akár a hatalom prolongálása, akár a hatalom átadása lesz napirenden, az egyáltalán nem mindegy, hogy Putyinnak azt a rezsim népszerűsége csúcsán, vagy erős népszerűtlenség közepette kell levezényelnie.

Tehát önmagában az, hogy megtörtént ennek a szociálpolitikai csomagnak az ismertetése, és hogy szóba hozták az alkotmánymódosítást, nem volt meglepetés. Az utóbbi azért nem, mert 2018 végétől – amikor a ma is hatályos alkotmány elfogadásának 25. évfordulóját ünnepelték – vezető politikusok sora kezdte interjúkban, cikkekben kifejteni, hogy ideje lenne az alkotmányt több helyen is módosítani.

Az viszont meglepetést keltett, hogy az államfő milyen pontokban szeretné az alaptörvényt átalakítani. Az elnöki üzenetben még kevés konkrétum szerepelt, de néhány nappal később Putyin már pontosan megfogalmazott javaslatokat terjesztett az Állami Duma elé. Ugyanakkor a kapkodás jele, hogy még abban sincs egyetértés, hogy voltaképpen hány módosítási javaslatról is van szó. Szakértők egy része szerint tizenegyről, míg mások szerint legkevesebb negyven helyen változik meg az alkotmány. De bármennyi is legyen a módosítások száma, az biztos, hogy ezek a javaslatok továbbra is három lehetséges forgatókönyv előtt nyitnak utat arra vonatkozóan, hogy mi fog történni 2024 után. Ezt a három forgatókönyvet feltételesen nevezhetjük kínainak, kazahnak, illetve belorusznak.

Miből állnak ezek a forgatókönyvek?

Sz. Bíró Zoltán: A »kínai modell« a lehető legegyszerűbb módja a hatalom prolongálásának. Ez Oroszország esetében azt jelentené, hogy az alkotmányból kivennének minden időbeli korlátozást, vagyis az elnök élethossziglan tölthetné be posztját. Ezzel a módszerrel nemcsak Kínában éltek, de nem egy posztszovjet államban is. Elvileg Putyinnak egy ilyen változtatás keresztülvitele nem ütközne akadályba, merthogy az alsóházban a hatalompárt birtokolja a mandátumok több mint háromnegyedét, vagyis bőven megvan az alkotmányozó többség. Putyin azonban 2008-ban sem ezt az utat választotta, hanem Medvegyev személyében kezes átmeneti utód után nézett.”