Európai bizalom híján a nagy államoknak kell gesztusokat tenniük

„Az európai vezetők nem bíznak abban, hogy a többi európai tagállam jó bánik majd a pénzügyi forrásokkal, vagy abban, hogy a többiek képesek garantálni a közösség biztonságát és határait.

Lengyelország nem bízik abban, hogy baj esetén Németország valóban a védelmére kel. A németek nem bíznak abban, hogy az olaszok felelős gazdálkodásba kezdenek, s végezetül senki sem bízik abban, hogy a francia nukleáris fegyverek páneurópai elrettentő erővé válnak. 

[Ahhoz, hogy ezt a bizalmatlanságot megtörjük] az egyetlen járható út az, ha a nagyobb tagállamok elkezdik gyakorolni a „vezetve szolgálás” módszerét. 

(…) 

Ezt a fogalmat a szerzőtársammal egy 2017-ben Németországban kiadott könyvben használtam először. Azt értjük alatta, hogy a gazdagabb, nagyobb, erősebb tagállamoknak – bár nem szabad megfeledkezni önmaguk jelentőségéről – önmérsékletet kell gyakorolniuk. 

Még azelőtt kell kompromisszumos javaslatokkal éljenek, hogy a tagállamok közötti viták elmérgesednének. Éreztetniük kell a kisebb államokkal, hogy közös platformon vannak és ezért hajlandóak akár lemondani rövid távú anyagi érdekeik érvényesítéséről azért, hogy hosszabb távon mindenki jól járhasson.

Ez egy idealista elképzelés. De az egész európai gondolat ilyen idealista eszményeken nyugszik, amely eszmények a történelem nagyon is valóságos és egyben keserű tapasztalataikban gyökereznek.”
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.