A klímavészhelyzet pontosan olyan szellemi kábítószer, mint a népi demokrácia, a klímasztrájk és a migráns nemzetköziség.
„Most eljött ez a pillanat. Az ausztrálok bizonyára elgondolkodnak majd azon, hogy kell-e mindenben a hülyeségig szektás zöldmozgalmárokra hallgatni, vagy esetleg megkockáztathatják a józan ész rehabilitálását. Ha majd elül a tűzvész, jut erre idejük. Hiszen ami a veszedelmes aljnövényzetet illeti, egy pár évig nem termelődik újra. Addig ezt a meccset Ausztrália megélhetési idiótáival le lehet játszani.
Ezért célszerűbb a budapesti politikai helyzetre inkább a klímahisztéria kifejezést használni, hiszen nem vitás, hogy melegszik a Föld légköre (vagyis lehetne ezen vitatkozni, de nem ajánlott, mert maholnap a kétkedőket – legalábbis a fejlettebb demokráciákban – elviszi a rendőr), ám az biztos: attól, hogy Karácsony Gergely a saroktól kerékpárral megy munkába, ha látják az újságírók, még nem lesz hűvösebb.
A klímavészhelyzet pontosan olyan szellemi kábítószer, mint a népi demokrácia, a klímasztrájk és a migráns nemzetköziség. A klímasztrájk fogalmát egy súlyos betegséggel küszködő svéd leányka dobta be a köztudatba, hallatlan sikerrel. Már nálunk is sztrájkoltak kisiskolások a klíma ellen. Tanítás helyett. Érdekes tünete ez a kollektív elmebajnak. Ha egy higgadt tanár megkérdezné ezeket a gyerekeket, hogy mondjátok el, de őszintén, mit reméltek attól, hogy az utcán kiabáltok, valószínűleg orvosilag is értékelhető válaszokat kapna.
Ha már itt tartunk, nézzünk szembe az igazi vészhelyzettel. Mert van. Ha most vasárnap lennének a választások, a Fidesz–KDNP-t legyőzné az egyesült ellenzék. Nem kicsit, nagyon. Amiből számos tanulságot le lehet vonni. Kezdjük mindjárt a legfontosabb tünettel: a Kétfarkú Kutya Párt egyre közelebb került ahhoz, hogy bejusson a magyar parlamentbe. Amiből az következik, ismerve e jeles párt politikai üzenetrendszerét, hogy a kissé drogmámorra emlékeztető hülyeség mára minálunk is politikai tényező lett: Gyurcsány, Karácsony, Gréczy, Jakab, Kunhalmi és Hasfelmetsző Jack már ante portas, itt van a kapuk előtt, ahogy a művelt latin fogalmazott. Jó reggelt, Magyarország!”
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
2026-ban is összeülnek a budapesti döntéshozók, hogy megvitassák a főváros ügyeit. Politikai szócsatározások is várhatóak a Fővárosi Közgyűlés januári ülésén.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Még javaslatot is kaptunk tőlük.
Az Israel Allies Foundation rangsora szerint Szánthó Miklós a világ 36. legnagyobb Izrael-barátja lett.
