Tanuljunk a XX. század tragédiáiból!

„Még néhány nap, és 2019-nek is vége. Jön a szilveszter, a vidámság, az óév búcsúztatása, az új esztendő köszöntése. Zene, tánc, pezsgő, lencse, malachús, amelyek remé­nyeink szerint meghozzák a szerencsénket jövőre. Szinte alig vettük észre, és a XXI. század első húsz évét is magunk mögött hagyjuk.

De 2020 mégis más lesz, mint a menetrendszerűen érkező új év. Sokan összenézünk, sokunknak elszorul a szíve, hiszen az előttünk álló év során a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójára fogunk emlékezni. A magyar parlament bölcs döntése szerint 2020 a nemzeti összetartozás éve lesz. Így a fájdalom megélése mellett módunk lesz az ünneplésre is. Igen, az ünneplésre, hiszen az új kor történelmében példátlan nagyhatalmi döntés ellenére a magyar nemzet száz év után is él itt a Kárpát-medencében. Már az is csoda, hogy az anyaország és a környező országokban élő magyarság túlélte ezt a szörnyű száz esztendőt.

Két vesztes világháború, a Tanácsköztársaság terrorja, az 1945-től 1989-ig tartó szovjet megszállás, a kommunista rendszer, a levert 1956-os forradalom. Az elvesztett XX. század összes tragédiája ellenére nemcsak hogy él, de emelkedő pályára állt az ország, sőt elkezdődött a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítése is. Gazdasági, politikai, egyházi és kulturális területen egyaránt megkezdődött az eltépett szálak újrafonása.

De ha már túléltük a XX. századot, akkor ezekből a hibákból tanulnunk kell. Okulnia kell minden magyarnak, minden felelősen gondolkodó politikusnak és minden írástudónak. Mert ha nem tanulunk múltunk végzetes hibáiból, akkor arra ítéltetünk, hogy újra átéljük.

Nekünk, magyaroknak tisztán látnunk kell, hogy 2020-ban a tét semmivel sem kisebb, mint száz éve volt, sőt! Talán nagyobb, hiszen amikor elvesztettük az ország kétharmadát, még meghagytak egy alig tízmilliós nemzetet és egy megcsonkított országot. A mi generációnk felelőssége az, hogy ezt ne hagyjuk elveszni. Mert akkor már nem lesz hová hátrálni, hol erőt gyűjteni, miből építkezni. Nem hihetünk azoknak a szirénhangoknak, amelyek azt akarják elhitetni, hogy az önfeladás, a zsidó-keresztény értékeink elárulása az igazán trendi dolog.

Ebben a küzdelemben nekünk, magyaroknak tudnunk kell, hogy elég egy végzetes lépés, egy rosszul behúzott X a választásokon, és az ország néhány év alatt a szemünk előtt porladhat szét. Illyés Gyula szavai szerint magyar az, akinek fáj Trianon. 2020-ban ne a fájdalomra, hanem a sikeres jövő reményére koncentráljunk! A következő évtized sorsdöntő lesz ebben a küzdelemben. Ha sikerül megegyeznünk a nemzet jövőjéről az illyési gondolat jegyében, akkor vér nélkül is győzhetünk ebben a furcsa, arctalan háborúban.

Sikeres, békés, boldog új esztendőt, Magyarország!”