Karógeri meséje a megszorításos túrós csuszáról
Néha az lehet az érzésünk, Karácsony Gergely direkt azért mond hülyeségeket, hogy a nagy példakép Joe Bidenhez hasonlítson.
Ez a sok nacionalista, magyarkodó, Himnuszra-felálló, Nélküledet-éneklő mostanában mindig rosszul választ.
„Az elmúlt pár napban nagyot mentek balliberális kollégáim és a komplett haladó sajtó kultúra és kultúra finanszírozás témakőrben. Ezen írások legjavát gyűjtöttem alább össze. A Fidesz-naná, mindig csak a Fidesz-, újfent- megint, mindig- tönkreteszi, felrobbantja, a földdel teszi egyenlővé, beszántja, sóval hinti be, jelöletlen sírba temeti, vagy hajítja, de inkább hányja a sajtószabadságot. Izé.. a kultúrát.
Mert ezek ilyenek, mert ezek köpik az igazi kultúrát, ezek mucsaiak, ezek életükben nem jártak még színházban, csak focit néznek, ezek hátrafelé nyilazva kérik ki még a reggeli kávéjukat is, amit egy slukkra, egy szál pacal-pörköltszaftos bőgatyában húznak le. Ezek mindig is ilyenek voltak, ezek a konzervatív jobboldaliak. Ezek a nemzetiek. Nem tudnak ezek rendezni, koreografálni, írni, szavalni, műsort készíteni, énekelni, táncolni, levegőt venni. Nem tudnak ezek semmit, – lóf..szt sem, ahogy a nagy gondolkodó, a művelt Hadházy mondta – még késsel villával sem tudnak enni.
Ők a mucsa, mi pedig a kultúra. Lehet választani. Lehetett volna, de ez a sok fasiszta, ez a sok nacionalista, magyarkodó, Himnuszra-felálló, Nélküledet-éneklő mostanában mindig rosszul választ. Az utóbbi 10 évben. Pedig mi vagyunk a művelt nyugat, a demokrácia, meg a kultúra. Minden mi vagyunk, nekünk jár minden, mert csak mi teremtünk, csak mi hozunk létre értéket.
Mi vagyunk a jók, ők pedig a rosszak. Mi szeretjük a menekülteket – olyan szó nincs is, hogy migráns – mi hiszünk a sokszínűségben, mi harcolunk a társadalmi nemekért és a melegek jogaiért, küzdünk a transzjogokért, a transzklotyókért, az itt dörömbölő klímaapokalipszis ellen is csak mi emeljük fel a szavunkat, hisz mi felelősen gondolkodunk, csak minket érdekel a bolygó, és mi olyan, de olyan jó emberek vagyunk, hogy napokig tudunk zokogni, ha meglátunk egy jegesmedvét, ami legalább két napja nem evett. És nem szégyelljük a könnyeinket. Mert mi a jegesmacikat is szeretjük.. Csak a magyarokat, Magyarországot, meg az ósdi, meghaladott magyar hagyományokat nem annyira kedveljük. A Halloweent imádjuk a Farsang viszont ósdi, magyarosch, gagyi.
Bezzeg ezek.. Ezek csak gyűlölködni tudnak. Meg magyarkodni. Pedig nincs is olyan, hogy magyar. Mi csak valami kevert nép vagyunk, egy szociokulturális közegbe összezárt massza. Bezzeg a bátor szírek.. Ők egy valódi, és nagymúltú nép. Finomak az ételeik, értik és megbecsülik a művészetet, és a művészeket. Csak ezek a középkorban ragadt, szerencsétlen tehetségtelenek képtelenek elismerni és felismerni a valódi művészetet. Azt, amikor harminc értő demokrata előtt, egy igazi művész egy szobaszinházban maszturbál. Vagy lepisál egy képet, ami a felcsúti Maradonát, a PalotaPinochetet, a Viktátort ábrázolja.”