Széllel szemben

„Mindezt azért idéztem fel, mert pontosan mutatja, hogy miért nem vezet politikai válsághoz az éppen aktuális PISA-felmérés, amelyből rendre az derül ki, hogy a magyar állam által fenntartott oktatási rendszer konzerválja leginkább a születési egyenlőtlenséget az összes vizsgált ország közül. Azért nincs ebből botrány, mert az érdekérvényesítésben legerősebb felsőközéposztály nagy részét egyáltalán nem zavarja az, hogy a családi és az anyagi háttér határozza meg, hogy két magyar gyerek közül ki milyen oktatást kap ugyanattól az államtól. Akiket ez zavar, azok már kimenekítették a gyereküket az állami oktatásból.

A 15 évesek szövegértését, számolási készségeit és természettudományos ismereteit mérő vizsgálat változatlanul az OECD-átlag alá sorolja be Magyarországot mindhárom területen. Aminek a kormány látványosan örül, az mindössze annyi, hogy a 2012-ben és 2015-ben mért brutális zuhanás után nem esett tovább a teljesítmény. Ennyi a nagy kormányzati siker: kiderült, hogy elértük a szakadék alját, ahonnan nem lehet már tovább süllyedni. Hurrá!

Orbán Viktor kilenc éve van hatalomban, azok a gyerekek, akik a kormányra kerülése idején születtek, nemsokára már felső tagozatba lépnek. Kilenc év olyan hosszú időszak, hogy nem lehet másra fogni a kudarcot, mint azokra az intézkedésekre, amelyek a magyar iskolarendszerben eleve meglévő negatív tulajdonságokat erősítették tovább: a mobilitás hiányát, a korai szelekciót, az egyéniség elnyomását, a gyerekellenességet, a túlterhelést, a tekintélyelvűséget, az értelmetlen stresszt.”