Szívünk parancsa a haza megvédése
Sem a XIX. századi, sem a XX. századi hősök áldozata nem volt hiábavaló.
A globalista fővárosok uniója a balliberális nemzetállam-ellenességet testesíti meg.
„Szintén ennek szellemében találkozott Budapest, Pozsony, Prága és Varsó balliberális főpolgármestere. Egy olyan megállapodást írtak alá, amely szerint a jövőben közösen fognak fellépni uniós ügyekben. A kísérlet elképesztő zavarosságát jól illusztrálja, hogy Varsó főpolgármestere korábban arról beszélt a Reutersnek: Isztambult, a nem EU-tag Törökország nem fővárosát is valamilyen módon bevonnák.
Az összefogás mögött kettős logika húzódik meg: egyrészt deklaráltan az említett fővárosok politikusainak nemzetállami kormányokkal szembeni fellépését szolgálja. Másrészt, és ez sokkal veszélyesebb hosszabb távon, mindez éles kihívást támaszt a nemzetállamok léte, illetve az Európai Unió kormányközi működésmódja ellen is. A globalizmus haladó elméleteinek megfelelően a nagy »városállamok« kiszakadnak gazdaságilag, intellektuálisan és – lehetőség szerint – pénzügyileg a nemzetállamokból, és egymással alkotnak hálózatot. A jövőben eszerint Budapest egyre kevésbé a nemzet fővárosa és egyre inkább a globális városállamok liberális láncolatának egyik becses darabja lenne.
A földrajz és az emberi természet vastörvényeit ezzel együtt a jövőben is nehéz lesz ideológiákkal felülírni. Egy budatétényi polgár szinte mindig közelebb fogja magát érezni egy érdihez, mint egy pozsonyihoz, miként egy újpesti is gyakrabban fog Fótra járni a barátaihoz, mint Varsóba. Persze nagy lehet a kísértés a nemzetállami szuverenitás pártpolitikai alapú felülírására, amikor az EU fővárosai – két kivétellel – baloldali-liberális vezetésűek. Ha az uniós források – már csak a brit kilépés miatt is – középtávon csökkennek, akkor várhatóan nőni fog értük a verseny, és a kevésbé fejlett vidéki régiók az egész térségünkben jobb esélyekkel indulnak a felzárkóztatási forrásokért. Miért is ne lehetne tehát a similis simili gaudet elve szerint (fő)városállam-uniót alakítani és sikerre vinni, az egyébként is a nemzetállamok meghaladására törekvő brüsszeli elit lelkes támogatásával?
Azért, mert a demokrácia és a nemzetállam egymást egyesítő ereje ezt meg fogja akadályozni. Ha az elmúlt évtized magyar választásai nem voltak elég erős bizonyítékok a globalista városok uniójának működésképtelenségére, akkor itt van egy külföldi eset a múlt hétről: a brit Munkáspárt példája. Az ő vidéki megsemmisülésük ékes bizonyíték arra, hogy a liberális londoni elit elvárásainak való totális megfelelés milyen politikai tévútra visz.”