Most akkor miről szól a kultúrtörvény?

„A hivatalos kommunikáció szerint a kultúrtörvény friss módosításának célja az átláthatóság és az ellenőrzés, hogy az államilag támogatott színházakban ne fordulhassanak elő a Gothár-ügyhöz hasonló esetek és ha mégis előfordulnának, ne lehessen ezeket eltussolni.

Ez korrekt – mondaná a magyar kultúrafogyasztó ember, majd továbbgörgetne lelki békéjének különösebb megingása nélkül. Senki nem akar Gothár-ügyeket, ezeket meg kell előzni, ha nem lehet megelőzni, az elkövetőt meg kell büntetni.

És akkor jönnek a mindenki által szeretett és tisztelt harcos hangvételű, elfogulatlan és professzionális kritikák a várhatóan vegyes fogadtatású kormányintézkedéseknek hátszelet fújni köteles orgánumoktól. Pintér Béla nem is művészet ugye, meg egyébként is, ami liberális, az nem művészet, mert a liberális az rombol, a művészet pedig ugye épít. Mint az közismert.

Aki tehát liberálva van, az ne akarja illiberális állami pénzen liberálni a népet.

Akinek eddig nem sérült tehát lelki békéje a kultúrtörvény módosításáról szóló vészjósló híreket olvasva, annak hirtelen félelmei támadnak a módosítást dicsőítő publicisztikákat olvasva. Most akkor mégsem átláthatóságról, biztonságról van szó? Van rá esély, hogy a cél valójában az ellenzéki beállítottságú színházakkal való leszámolás színvonaltól függetlenül?

Addig is, amíg ez kiderül, javasolnám a módosítás önkéntes laudátorainak a kormány kommunikációjával való összhangot – illetve az őszinteséget, ha pedig ez a kettő nem összehozható (lásd fentebb), akkor valami könnyebb szakmát. Tudjuk, jót akarnak, de na.”