Ma Magyarországon demokrácia, és alapvetően szólásszabadság van. (Az »alapvetően« megkötés egyáltalán nem arra utal, hogy a kormány korlátozná ezt, sőt!) Mindenkit lehet plakátokon reklámozni, pólókon viselni, bögrére nyomtatni, járdára festeni. Jelentéktelen, olykor kifejezetten tehetségtelen énekesek, eldönthetetlen nemű celebritások, kétballábas focisták, öncélú művészieskedésükbe belecsavarodó nárcisztikus rendezők, sőt önkényuralmi jelképek (vörös csillagtól a CCCP feliratokig) uralják világunkat. Mindenkit lehet dicsőíteni, kivéve a miniszterelnököt. Mert az gáz, személyi kultusz, elvtelen hajbókolás.
A kortárs államférfi tiszteletét tiltja a korszellem. Különösen, ha jobboldali; igaz, baloldali államférfink az elmúlt ezer évben nem termett.”