„Közben pedig látjuk, hogy a magyarországi autógyártók egyre-másra jelentik be a leépítéseket már most, mivel a fent említett, rabszolgatörvénybe foglalt munkavállalói rugalmasság miatt kevesebb munkás is elég a gyártósorokon, hisz mikor a kereslet úgy hozza, agyba-főbe lehet őket túlóráztatni.
Tehát egyrészt baj, hogyha itt vannak a nagy nyugati autóipari cégek, mert élve Magyarország félperifériás helyzetével, végtelenül kizsákmányolják a munkásokat, hatalmas állami támogatásokat zsebelnek be, és mindemellé alig fizetnek adót a nálunk végzett gazdasági tevékenység nyomán, a profit jelentős részét pedig külföldre viszik.
Másrészt az is baj, ha eltűnnek, tekintve, hogy a magyar gazdaság húzóágazatáról van szó, mely rengeteg embernek ad munkát, így egy általános gazdasági vagy autóipari válság idején, egy technológiai váltás esetén a feleslegessé váló magyarországi kapacitások rengeteg munkanélkülit hagynának maguk után.
A probléma az, hogy a csapdahelyzet az ország tőkés világrendszerben elfoglalt pozíciójából fakad. Vagyis abból, hogy az országnak versenyeznie kell a többi félperiféria-országgal a külföldi tőkebefektetésekért, a tőkének pedig van egy olyan alapvető tulajdonsága, hogy minél inkább szaporodnia kell, vagyis egységnyi tőke befektetése után minél nagyobb profitot kell realizálnia a túlélése érdekében, különben lemarad a konkurenciától és elpusztul, vagyis elveszíti értékét.”