Csak a kezemet figyeljék, mondta a kádári tévében Rodolfo, és kisvártatva egy fehér galamb verdesett rajta. Ilyen hótisztán került volna ki a Demokratikus Koalíció az ügyből? No nem. Gréczy azt is elkottyintotta, hogy sok-sok pártbeli társa biztosította maximális szolidaritásáról, marasztalták. Szinte hihetetlen ez, de alátámasztja Varjú László alelnök több órával Gréczy lemondása előtt adott, szintén ATV-s nyilatkozata is. Varjú lényegében azt ecsetelte, mennyire pusztán örömokozás és a szexualitás szabad megélése az ilyen felvételek készítése. Hitet tett amellett, fogják ők még Gréczyvel faggatni L. Simont.
Némely DK-s megnyilatkozásokból kivillant a posztkommunista erkölcs és szépérzék minéműsége.
Szinte már az volt az elvárás, hogy valami új és a korábbinál is bátrabb szexuális forradalomként értékeljük Grétzy Zsolt jól dokumentált buzgólkodását. Gyurcsány azonban – mondom – sörösen kesernyés szájízzel bár, de tisztán átlátta, hogy erre azért még nem érett a magyarországi proletáriátus. Föleszmélt, hogy a végén még majd azt kérdezik az emberek, hogy: nem azok akarják itt mélyen emberinek vagy akár szexinek láttatni a Gréczy-performanszt, Gréczyt magát meg áldozatnak, akik korábban hazafiságnak állították be a határon túli magyarok kizárását a nemzetből, igazságbeszédnek a hazugságbeszédet, rendpártiságnak az ötvenhatos szabadságharc fél évszázados jubileumát ünneplő polgárok ütlegelve szétkergetését, egészségügyi reformnak a vizitdíjat?