Az igazi aranykor most van

„De akkor is: 52%?! Tényleg az országa lakosságának fele úgy érzi, hogy ‘89 előtt jobb volt? Pedig az 1980-as évek „aranykora” minden objektív számítás szerint valójában elveszített évtized volt. Megállt a gazdaság, a kutatás, stagnált a kultúra, mindenkit megfigyeltek, megnyomorították milliók életét, nők százezrei veszélyeztették életüket a tiltott abortuszok miatt, az ország gyakorlatilag egyetlen hatalmas börtönné vált, kimaradtunk a világ fejlődéséből. Tehát azt állítom, hogy minden mai gonddal együtt Erdély valódi aranykora tulajdonképpen most van.

Soha nem volt ennyi befektetés tájainkon. Soha nem volt ennyi város és faluközpont felújítva, soha korábban nem kaptak ennyi támogatást a mezőgazdászaink, soha nem volt ennyi felújított kórház, soha nem volt ennyi vállalat és munkahely (legyen az multinacionális vagy helyi kisvállalkozás). Soha nem jutottak ilyen sokan ki Nyugatra tanulni. S bár az infrastruktúra fejlesztése fájdalmasan lemaradt, végre beindultak az autópálya-építések is, és legalább repülővel el lehet jutni szinte bárhová Európába, és csatlakozással bárhová a világon. Soha nem volt ennyire szabad mozgásunk és tőkénk, hogy éljünk is ezzel a szabadsággal. Nagyszüleinknek élmény volt a szomszédos városig eljutni, szüleinknek az ország nyílt meg. Nekünk már az Alpok lettek a téli paradicsomunk, a Földközi-tenger a nyári üdülőhelyünk. Európa lett az ország és a tagállamai a megyék, amelyek között kirándulunk. Sőt, egyre többen eljutunk a világ más pontjaira is, nem ritkaság már erdélyiekkel találkozni bárhol a világon, Chilétől Tokióig, New Yorktól Dubajig.

Ha kisebbségi magyar szempontból nézzük, akkor is jobban állunk, mint valaha. Valószínűleg soha nem volt Erdélyben ennyi magyar középiskola, mint most (1918 előtt sem!), sohasem volt ennyi magyar színház, kulturális szervezet, nemkormányzati szervezet, könyvkiadó, médiatermék, gyakorlatilag minden, ami az identitásfenntartáshoz kell. Sohasem volt ennyi magyar nyelvű egyetemi szak és hely, mint most. Trianon óta sohasem voltunk annyira bekapcsolódva az anyaországi kulturális, tudományos, oktatási körforgásba, illetve médiatérbe, mint most. Még a sok szempontból problémás politikai képviseletünk is erősebb, mint korábban valaha: egyszerre lobbizunk jogokért és támogatásért Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben. És egyszerre ömlik a nyakunkba a támogatás is mindhárom fővárosból. Csak tudjuk okosan elkölteni!”