A nemzeti együttműködés rendszere félmillió magyart kilökött az állami egészségügyből

„Tegnap a nemzeti együttműködés rendszere félmillió magyart kilökött az állami egészségügyből. Magyarország minden korábbinál nagyobb lépést tett a latin-amerikai banánköztársaságok, a fallal határolt lakóparkok meg az azokat övező nyomortelepek végletekig atomizált társadalmai felé. Jól ismerjük ezt a neoliberális receptet: kedvez a tőzsdének és a milliárdosoknak, tragikus a természetnek és a szegényeknek. Orbán Viktor egyértelműen elkötelezte magát Horthy Miklós társadalmi hagyatéka, a zsellérek és cselédek Magyarországa iránt. Ennek fényében valósággal eltörpül a kultúrában osztogatott pénzek és pozíciók ügye. A probléma sajnos messze túlnő a kormánypárton: kár volna elhallgatni, hogy az ellenzéki pártok zöme éppúgy a neoliberális doktrínák foglya, mint maga a Fidesz. Az elmúlt harminc év egyetlen állandó mozzanata, hogy egy neoliberális politikus benyújtja a számlát a szegényeknek és a középosztálynak.

Szó sincs arról, hogy engem ne zavarnának a társadalombiztosítási rendszer potyautasai – könnyű ugyanakkor belátni, hogy lennie kellene egy szolidaritási minimumnak, amely társadalommá, még jobb esetben nemzetté formálna egy embertömeget. Érteni kellene, hogy a magyarság leszakadó százezrei már nem tudnak felelősséget vállalni a sorsukért: az oktatástól nem kaptak esélyt, a fennmaradásért zajló mindennapos küzdelem ledarálta őket, a szociális hálóból kihullottak, az elidegenült fogyasztók közönye pedig félreérthetetlenül jelzi nekik, hogy senki sem sír utánuk. Ha mi, magyarok hulladékként bánunk egymással, ha kiszolgáltatottjainkat az utca kövére vetjük, nemcsak a lelkünkkel fizetünk majd ezért. Fizetni fogunk a közbiztonságunkkal, fizetni fogunk a magunk sorsával, ha mi leszünk gyengék és védtelenek, fizetni fogunk, amikor el kell majd magyaráznunk a gyermekeinknek, hogy mitől ilyen lakhatatlan ez az ország, amely rég nem a hazájuk, mitől ilyen embertelenül gonoszak, irigyek és önzőek az itt élők, akik rég nem a honfitársaik. Kezdhetünk szégyenkezni, amiért magyarok vagyunk.”