Temetőben

2019. november 01. 10:54

Azután minden újra csendes, és álmodik a temető.

2019. november 01. 10:54
Dsida Jenő

Köröttem csend – és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! –
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
 
Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok –
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.
 
Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő,ez ő,ez ő! – Azután
minden újra csendes,
és álmodik a temető.

1924. augusztus 31.

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Lion
2019. november 03. 13:36
Ez szép volt. #költészet
péterx
2019. november 02. 08:21
A Halottak Napja apropó lehet mindenkinek, hogy még komolyabban elgondolkozzon a jövőjéről. Van-e abszolút jövő? Örökké-Valóság? Honnan VAN a halálon túlra kérdezés lehetősége? Az eddigi halál-értelmezésem kimondott vagy kimondatlan előfeltevéseit felül tudom-e vizsgálni? Ilyen és hasonló kérdések segíthetnek annak belátásában, amit Örkény István úgy fogalmazott meg: amikor a haláról írtam - a Rózsakiállítás c. kisregényéről van szó -, az életről írtam!
teljesenertelmetlen
2019. november 01. 22:44
Köszönjük, Mandiner! Mi ilyen versekkel emlékezünk. Ez különböztet meg minket tőlük.
Amerigo
2019. november 01. 17:56
Az egyik legszebb vers, ráadásul most aktuális, mert elhunyt szeretteinkre, ismerőseinkre emlékezünk! Egyik kedvenc énekesemre Tunyóra is emlékezek, talán nem egyedül!? https://youtu.be/f58VyYMV238
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!