Salvini és a keresztények

„Nem vitás, hogy Matteo Salvini az a politikus, aki szégyenérzet nélkül a leggyakrabban utal a kereszténység szimbólumaira, illetve idézi a Szentírást. Májusban a milánói Dóm téren százezrek előtt hosszú másodperceken keresztül csókolta a rózsafüzért, Európa védőszentjei­hez fohászkodott, és a Szűzanya szeplőtelen szívébe ajánlotta az országot. A Medjugorjei Szűzanya és a Máriát ábrázoló csodás érem titkos tisztelője. A medált a Szent Ferenc kereszttel együtt hordja, amelyet az umbriai kampány során apácáktól kapott ajándékba. A rózsafüzér feszületét csókolta az augusztusi kormányválság idején a szenátusi aulában is, miközben Giuseppe Conte miniszterelnök ellen bizalmatlanságot szavazott a kormány.

Az umbriai kampányt záró sajtótájékoztatón így nyilatkozott: »Az urnák lezárása után végre nyugodt szívvel – abban a reményben, hogy senki nem vádol meg, hogy politikai céljaim elérése érdekében szólok – most is hálát adok a fennvallónak. Hiszem és hinni fogom, hogy az Úr megsegíti Olaszországot és Európát, hogy reményre, büszkeségre találjon, felfedezze gyökereit, munkát és biztonságot leljen. Nem egy párt sikeréért tettem fogadalmat a Szűzanya szeplőtelen szívének, hanem egy ország és egy kontinens jövőjéért.«

Nem minden önmagát vallásosnak tartó választja a szuverenista vezetőt. A Vatikán és az egyházi hierarchia egyes ágai távolságtartás­sal fogadják a szigorú megszorításokat bevezető Salvinit. Az azonban tény, hogy a kereszténydemokrácia leáldozása után a keresztényeknek nincs egyöntetű politikai nézetük. Érdekes elgondolkodni azon, hogy a nyáj miért nem követi a pásztorok politikai útmutatását, miért inkább a saját feje és szíve után megy.”