„Nagyon furcsán hangzik, de tény, hogy azonos teljesítmény esetében egy szénalapú hőerőmű radioaktív szennyezése nagyobb, mint az atomerőmű normális működése során a környezetbe kijutó radioaktivitás! Az ok a pernye, a szálló hamu, amely természetes eredetű radioaktív izotópokat is tartalmaz.
Az utolsó kiegészítés a nukleáris hulladékok elhelyezésének problémájával kapcsolatos. Ezt – a szerző nem említi – annak függvényében kell megoldani, hogy kis, közepes, vagy nagy aktivitású anyagokról van-e szó, mekkora a mennyiség és milyen hosszú a felezési idő. Az atomerőművekben keletkező hulladékok nagy aktivitásúak, hosszú felezési idejű izotópokat tartalmaznak, elhelyezésük különleges feltételeket, illetve technológiát igényel. Van persze megfelelő műszaki megoldás, csak alkalmazni kell. Ha azonban a fissziós nukleáris erőműveket remélhetőleg a közeljövőben fel fogják váltani a fúziós erőművek, akkor ez a gond is megoldódik, hiszen a fúziós erőművek nem termelnek radioaktív hasadási termékeket.
De addig, amíg ez bekövetkezik, elengedhetetlen a jelenlegi fissziós atomerőművek használata. Nincs jobb! Tiszták, viszonylag olcsók, megbízhatóak, biztonságosak. (Tökéletes biztonság persze nincs, de atomerőművet nem engednek földrengésnek nagy valószínűséggel kitett területen építeni.) S ha majd megvalósul a fúziósenergia-termelés, akkor lemondhatunk az elmúlt hetven évben megszokott és igen széleskörűen alkalmazott fissziós technikáról. De addig Paks II-re szükség van. Vitán felül! Ez ugyanis nem politikai, hanem gazdasági, energetikai és környezetvédelmi kérdés. Józan szakértő erre csak azt válaszolhatja, hogy igen, szükség van rá. Sapienti sat.”