„Most pedig következik a döntő menet, amelyben magyar szempontból csupán a kisebbik rossz alternatívája maradt. Hogy melyik lenne az, s miért, azt igen nehéz megállapítani. Egyébként is: mi közünk nekünk a román államfő-választáshoz? A történet nem rólunk szól, ne is ártsuk bele magunkat. Főleg aktuálpolitikai meggondolásból, pártpolitikai játszmák – még ha magyar párt érdekeiról is van szó – játékszereként. Mert azt, gondolom, senki erdélyi magyar ember – még ha politikus is – nem gondolhatja komolyan, hogy cseppet is érdekelné, érdekelhetné – legalábbis az adott történelmi-társadalmi körülmények között – egy román államfőt az erdélyi magyar nemzeti közösség boldogulása. Inkább a sorsrontásban lenne érdekelt. Legalábbis a történelem ezt bizonyítja.
A választópolgár számára ilyen esetekben jönne jól a politikum bölcs eligazítása. Csak hát mit mondjon az erdélyi magyar politikus, amikor jószerével maga sem tudja? Meg aztán: ki hisz manapság a politikusoknak? Különösen Romániában. Kelemen, még az első forduló előtt, arra az újságírói kérdésre, hogy miért nem veszítik el a szavazatukat, ha a nevére ütik a pecsétet, a következőt válaszolta: »azért, mert ez a jó választás.« Világos beszéd. Vagy mégsem?