Wass Albert: dilettáns náci vagy sem?

„Mondjuk a Wass Albert térnek például nem nagyon örülök, megmondom őszintén. Tehát a Széll Kálmán legalább nem volt, hogy mondjam, náci vagy náci kollaboráns. Wass Albert írói munkájának minősége nem írja felül a politikai támadhatóságát” – jelentette ki Karácsony Gergely az Index kérdésére annak közvetítésében, miközben épp azt fejtegette, hogy nem kezd utcaátnevezésekbe és kultúrharcba.

A Mi Hazánk Mozgalom máris tiltakozott. Többen felvetették: zuglói polgármesterként Karácsony miért nem tett semmit a Wass Albertről való térelnevezés ellen, ha már ennyire bögyében van a dolog?

A fő kérdés azonban mégis az:

És: tényleg nem írja-e felül politikai nézeteit az írói munkássága?

A Mandiner elődlapja, a Reakció 2008. februári számában foglalkozott az akkor száz éve született Wass Albert értékelésével. Elővettük régi számunkat, segítségével pedig újra megfejtjük a Wass Albert-problematikát. 

Karácsony kijelentései ugyanis tökéletesen reprezentálják a balos véleményvezérek Wass Albertről alkotott velős álláspontját, mely szerint az erdélyi arisztokrata pocsék, amatőr író volt, ráadásul szélsőjobboldali, így csak az ízlésficamos, provinciális jobboldaliak képesek a regényeit olvasni és írófejedelemnek beállítani. 

Jó író-e Wass Albert?

Jelen sorok írója szerint – aki gyermekkorában nyaranta a Mátrában és a Balaton-parton sok más mellett Wass Albert-regényeket is olvasgatott, és tudja, hogy a jobboldali értelmiség gyermekei is többek közt Wass Albertet olvasnak nyaranta a strandon – Wass nem tartozik a magyar irodalom első sorába, pláne nem írófejedelem, de ettől még nem rossz és nem amatőr író. Speciel Elvész a nyom című regénye balos érzékenyítőtréningeken is lehetne kötelező olvasmány, minthogy a közép-európai nemzetek emigrációban egymásra találó fiairól szól. 

Wass Albert tehát nyugodtan ott lehet olvasmányaink közt, senki nem lesz tőle ízlésficamos. Legyünk magunkkal őszinték: Esterházy Péter jópofa stílusú kisregényei sem épp a mélység netovábbjai, mondhatjuk, sekélyesek. 

Mindenesetre a 2008-as, reakciós Wass-összeállítás L. Simon László által jegyzett cikkéből kiderül:

a vele rokonszenvező kritikák inkább egyenetlennek ítélték tevékenységét, de kiemelték, hogy sok sikerült írása van. Wass anno megkapta a Ferenc Ferdinánd által alapított Baumgarten irodalmi díjat, és Reményik Sándor helyére választották meg a Kisfaludy Társaságba írótársai. A recenziók általában azt emelték ki, hogy Wass realisztikusan és egységes írói látáskörben mutatja be a mezőségi életet.

És mi a helyzet a háborús bűnös náci vádjával? 

Természetesen Wassnak szolgálnia kellett a második világháború idején a hadseregben. 1946-ban egy román népbíróság az észak-erdélyi bevonuláskor állítólag elkövetett „románellenes bűncselekmények”  miatt háborús bűnösnek ítélte. „A vád szerint 1940 szeptemberében a bevonuló magyar csapatok társtetteseként a két Wass részt vett Vasasszentgotthárdon négy, Omboztelkén tizenegy ember kivégzésében” – írta a Wass-mítoszokat nagyító alatt vizsgáló Ablonczy Bálint. Mind apját, mind őt halálra ítélték. 

Az ítélet jogosságát már akkor sokan vitatták, ráadásul a két ország közt nem is volt hivatalosan hadiállapot, így nehéz háborús bűnöket elkövetni, de igazából bizonyíték sincs a kivégzésekre. Később Wass Albert az Egyesült Államokba emigrált, de az amerikai igazságügyi minisztérium sem tartotta megalapozottnak az ítéletet, amikor 1979-ben Románia el szerette volna érni, hogy kiadják neki az írót. 

Wass Albert hungarizmusára semmiféle bizonyíték nincs, azt egy zavaros újságíró (bizonyos Szemenyei-Kis Tamás) terjesztette annak idején, aki nem igazán tekinthető megbízható forrásnak.  

A nácizás is teljesen megalapozatlan – ez abból indult ki még évtizedekkel ezelőtt, hogy az író Jönnek című kötetét 1945-ben a „fasiszta sajtótermékek” listájára tették – a vonatkozó rendelet ugyanakkor a szovjetellenes irodalmat is indexre tette, egyben fasisztának titulálta Andrássy Gyula Bethlen Istvánt méltató kötetét is, szóval hogy az egyre inkább kommunista befolyás alatt működő politikai vezetés mit fasisztázott le akkoriban, az semmilyen tekintetben nem releváns. 

Ettől még azonban az igaz, hogy Wass Albert meglehetősen radikális jobboldali nézeteket vallott, ami persze egyáltalán nem volt idegen a korabeli magyar emigrációtól. És egyáltalán: mit várunk egy románok és kommunisták által kisemmizett, emigrált erdélyi magyar nemestől a román nacionalista kommunizmus tombolásának közepette? 

Az utolsó kérdés pedig az: ha Moldova György nem minősül vállalhatatlan kommunistának és dilettánsnak penetráns kádárizmusa miatt, ahogy sok más író becsületén sem ejt sérelmet radikális balos, esetleg kommunista szimpátiája, még akkor sem, ha nem elsőrangúak, akkor egy másodvonalas, de olvasható magyar író miért ennyire téma még mindig a magyar közéletben?