Újabb leckéztetés

„Öt éve azt mondtam magamban, ennyi hazaárulóval, akik az ilyen tudatlan senkiháziaknak itthonról és Brüsszelből diktálnak, szinte reménytelen felvenni a harcot. Aztán persze az ember pihen egy kicsit, megrázza magát és reménykedik. Például abban, hogy egyszer talán csak-csak eljön az idő, amikor nem a folytonos harc jellemzi a mindennapokat. Nem jött el. Sőt! Lényegében naponta kényszerülünk szembesülni azzal, hogy ha valakinek az életét kereszténysége és magyarsága határozza meg, akkor azt üldözni és kirekeszteni kell. Trócsányi László is így járt, mert nem azt a dalt fújta, amit az Európai Unióban hallani akartak. Hogy további harca eredményes lesz-e vagy sem, nehéz megjósolni. Olvastuk ugyanis, hogy a tényeket mellőző és elferdítő döntés ellen jogi lépéseket tesz. Szurkolunk neki. Függetlenül attól, hogy tudjuk, az összeesküvők tovább fenekednek. Ellene is, meg az ország ellen is.

Persze látnivaló, hogy Európa elgyávult népe forrong. De valahol a mélyben, s nem a felszínen. Egyelőre nem vállalja az őt tönkre tenni szándékozók elleni nyílt harcot. S még azt sem meri vezetőitől megkérdezni, döntéseiknek mi az oka. Elég csak arra emlékeznünk, hogy Merkel eleinte azt ígérte, »megcsináljuk«. Majd nem oly régen ugyanazt kezdte hangoztatni, amit Orbán Viktor már régen mond, hogy helyben kell segíteni a rászorulóknak. Ám azon túl, hogy magatartása, különös pálfordulása nyilván kissé, vagy nem kissé meglepte a gondolkodó embereket, sem egyik, sem a vele ellentétes másik kijelentését nem magyarázta meg. Tehát sem azt nem tudtuk meg tőle, hogy miképpen fogják majd »megcsinálni«, továbbá arról sem értesültünk, hogyan segíti majd helyben a továbbra is vándorútra készülő embereket.

Persze, az »elgyávultakat« is meg lehet érteni, ha jól figyelünk a minket körülvevő világra. Naponta hallani hírt arról, hogy a szabadságukra oly büszke Nyugat-Európában minden bírálatot, amit az elit nem tart politikailag korrektnek, üldöznek, a véleménynyilvánítót megfélemlítik. Valószínű az sem véletlen, hogy a migránsok által elkövetett bűnöket meg szándékosan eltitkolják, vagy ha nem lehet már eltitkolni, akkor a büntetés igen enyhe, pofont adva ezzel a jogállamnak, de azt is megtapasztalhattuk, hogy akár fel is mentik az illetőt – pszichés sérüléseire hivatkozva.

Harcban állunk tehát, ki tudja, meddig. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy ebben a csatában nincs módunk megismertetni Euró­pa elgyávult, hátsó szándékkal teli polgárait a csodálatos magyar irodalommal. Például az Egri csillagokkal. Melyből ugyebár egyértelműen kiderül, hogy a hazaárulóknak méltó büntetés lesz a jussa. Ez idő tájt viszont úgy tűnik, Európában az árulók, azaz a Hegedüsök, és a minket folyton támadók, a »törökök«, többen vannak.”