Putyin hasznos idiótái

„Ebben a kontextusban Putyin örülhet napjaink boszorkányüldözőinek, akik örökké orosz befolyás, Kreml-szimpátia, hasznos idiótaság és Putyin után szimatolnak. 

A politikai viták átváltozása az árulók elleni hajtóvadászattá pontosan azt a mérgező, gynaús politikai kultúrát eredményezi, amely aláaknázza a szolidaritás és civilség kötelékeit, amik a demokratikus társadalmak alapjai. Ehelyett egy olyan világ vízióját sulykolja, ahol az összeesküvés, árulás, korrupció és megtévesztés a mindennapok része, így normalizálja azt a magatartás, ami ellen síkra száll. 

Érdemes megjegyezni, hogy végső soron a Gabbard elleni áskálódás egy dühös és hasonlóan ízléstelen válaszcsapást eredményezett, ahogy Gabbard a héják királynőjének és a korrupció megtestesítőjének nevezte Clintont. 

Ha az alternatív nézőpontokat »Kreml-aspektusoknak« titulálva próbálják elhitelteleníteni, az nagyon megnehezíti annak a fajta komoly, nehéz eszmecserének a kialakulását, amire azért van szükség, hogy megoldást találjunk a demokráciát és a liberális kapitalizmust fenyegető kihívásokra. [...]

Ha úgy teszünk, mintha Putyin mozgatná a szálakat a háttérből, sokkal több hitelt adunk neki, mint amit megérdemel, és sokkal több okot adunk a félelemre azoknak, akik szerint jobb, ha engedünk neki valamennyit, hátha azzal megelégszik. 

Összefoglalva, ha nem teszünk semmit az ellen, hogy az oroszok megmérgezzék a nyugati vitákat, fel kell ismernünk, hogy a saját mérgező cselekedeteink gyakran sokkal károsabbak és hatásosabbak, mint az övék. A »leghasznosabb idióták« gyakran éppen azok, akik nem veszik észre, mennyire megerősítik az ellenségeiket.”