Nem fantaszták

„Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy ezek a mostaniak is csak fantaszták. Akik képtelenek kinőni a kamaszkorból, így aztán újra és újra hisznek valamiben, egymásnak ellentmondó dolgokban, és újra és újra kérlelhetetlenül, ellentmondást nem tűrve hisznek, mert – hiszen kamaszok! – nincsen értelmezhető saját életük, így aztán állandóan a világmegváltással vannak elfoglalva.

Emlékezzünk csak: ezek néhány éve még csak a piacban hittek, és azt hangoztatták, hogy »nincsen ingyenleves«. Most pedig ingyen adnának fizetést, alanyi jogon, ingyen osztogatnának lakást, CCCP feliratú pólókban rohangálnak és Marx A tőkéje van a hónuk alatt. S amilyen kérlelhetetlenül hittek a piacban, oly kérlelhetetlenül hisznek most a kommunizmusban. Amilyen kérlelhetetlenül gyűlölték az államot, oly kérlelhetetlenül követelik most az állami redisztribúciót. És kérlelhetetlenül akarják megmenteni a földet, gyermektelenséggel és kannibalizmussal, ha kell, csak azt nem tudják megmondani, hogy akkor kinek.

Mégsem fantaszták ezek. Hanem ócska gazemberek. Számítók és kiszámíthatók, pitiánerek, hiába képezték ki őket külföldi titkosszolgálatok, hogy hitelesen el tudják játszani a világmegváltó szerepét, lehetőleg ripacsság nélkül. Mégsem megy nekik, mert mindig lebuknak.”