Ha valamire jó volt az első parlamenti ülésnap, hát arra feltétlenül, hogy sokadjára lássuk, az ellenzék semmit sem tanult, és semmit sem felejtett.
Ugyanazzal a romboló mentalitással, vulgáris igénytelenséggel, handabandázó, kocsmában is világos következményekkel járó pocskondiázással vetette bele magát a munkába, mint ezt megelőzően.
Az a legnagyobb baj, hogy lassan megszokjuk ezt. Tavaly még meglepően tragikomikus volt, ahogy elállták a pulpitust, hangzavart okoztak, centiméterekről üvöltöttek közjogi méltóságok arcába és a többi. Mára ez lett a norma, és már meg sem lepődünk, amikor Jakab Péter rutinszerűen lép oda a miniszterelnökhöz, hogy a szokásos tiszteletlenségeinek egyikét letudja.
Feszengünk annak a politológiai megállapításban a fogságában, miszerint a választópolgár mindig a gyengébb, elesettebb, bátortalanabb kisugárzást keltő közszereplő mellé áll. Ezért csiholhatott politikai előnyt Medgyessy Péter az Orbánnal folytatott vitából, ahol Orbán lemosta a színpadról, ezért jött ki kedvezőtlenül Tarlós István abból a helyzetből, amikor végre úgy reagált Tordai Bencére, ahogy mindenkinek kellene. És a kormány ezért is viselte el
Mert így elegáns, így illik, és legfőképpen ez szimpatikusabb is a választónak.
A neveletlen gyerek azonban nincs tudatában az efféle magasztos elveknek, és ha nem próbálják meg a szülei nevelni, akkor elegancia ide, választóknak való megfelelés oda, a fejükre nő, és ő fog irányítani.
Talán eljött arra az idő, hogy ezzel a magatartással szemben fel legyen véve kesztyű. A kormány ebbéli szándékára utalhat az is, ahogy Orbán Viktor most már tényleg megunva Hadházy performanszát, megpróbálta kiszedni a kezéből a cirkuszi tábláját, miközben a képviselő meglepetésében éppen csak a köztévében már megcsodált „fekvő teknősbéka”-pózba nem vágta magát. Viselkedéskultúrában
Már tényleg csak a csirkejelmezes kotkodácsolás van hátra.
Ám van itt egy komolyabb kérdés is, amivel nem ajánlatos gúnyolódni és olcsó poénokat elsütni, mert éppen a lényegtől távolít el minket. A minapi események ugyanis pontosan megmutatták, hogy mi vár az országra, ha az ellenzék 2022-ben hatalomra kerül. Mert ha ez az ellenzéki (Galló Béla találó kifejezésével) „összetapadás” pozícióba kerül, a politikai kultúra és az ország irányítása ezen a szinten fog megrekedni.
Ezért fontos most a kormánypártnak helyesen lépni, akár a szükséges korrekciókat elvégezni. Erre pedig évek állnak rendelkezésre. Nem szükséges kapkodni, és hirtelen döntéseket hozni. A jobboldal mindenkori üzenete világos, tiszta és vállalható, de a választóknak érezniük kell, hogy egy egész politikai közösség hisz is benne.
És akkor talán van rá esély, hogy 2022-től nem süllyed cirkuszi szintre hazánk.
Ivan Krasztev a Partizán műsorában kijelentette, hogy egy ekkora váltás „rengeteg változást” tesz lehetővé. A kérdés az, hogy mennyi időt ad magának a magyar társadalom, hogy eldöntse mit akar.
„Én egy vagyok a kétmillióból, aki ezeknek soha be nem hódol.”
Az Európai Néppárt elnöke szerint Orbán vereségével a Patrióták elvesztették a vezetőjüket, ami „nagyszerű hír mindannyiunk számára”.
A párt feladata az új ciklusban a nemzeti ellenzék szerepének betöltése.
Orbánék rövid megingás után megtalálták a biztos utat.
Az újságíró arcában és koponyájában több csont is eltört.
Nem a „100% lányok” zóna volt az egyetlen probléma: a francia prefektúra 39 pontban sorolta fel a mulasztásokat, amelyek miatt fel kellett függeszteni a térség legnagyobb halal éttermének működését.
