Legközelebb cicus, inkább ne a szobában kakilj

„Egy pártot, egy politikai közösséget bajtársiasság nélkül lehetetlen létrehozni és megtartani. Milyen bajtársiasság lehet Karácsonyéknél, hogyha azon ironizál, hogy szövetségese, a DK-s képviselőnő ki fog kapni? Milyen bajtársiasság lehet Karácsonyéknál, ha arról a szövetséges MSZP-s politikusról, aki éppen őt akarja követni polgármesterként Zuglóban, mint egy kellemetlen ballasztról beszél? Milyen közösség lehet náluk, mit gondolnak a közös harcról? És harcon semmi rosszat, semmi agresszivitást nem értek. Küzdelem valamilyen közös ügyért. Karácsonyéknál például hogy működhet az egymás iránti szolidaritás? Most már egészen pontosan el tudjuk képzelni. Sőt. Tudjuk.

És hát az emberi oldala – vajon Karácsony Gergely milyen jellemű ember lehet? Ha így beszél a szövetséges pártokról, emberekről, későbbi állítása szerint barátokról, akkor nem ugyanígy beszélhet saját párttársairól? Karácsony Gergely, aki mindent a baloldalnak köszönhet. Fizetése se lenne. Ahogy írtuk, van egy nullaszázalékos pártja. Karácsony Gergelyről az elmúlt tíz évben, azóta, hogy mint politikusszerűség megjelent, semmi újat nem tudtunk meg azon kívül, hogy valódi feladatra nem használható. Most igen. Most a jellemét is megismertük. Természetesen nem vagyunk naivak, Karácsonyéknál senki nem gondolt a tizenkilencedik század romantikus regényhőseire, nem képzeltem, hogy Tolsztoj Háború és békéjéből vagy egy Stendhal-regényből mászott volna ki. Azt sem, hogy Andrzej Wajda csodálatos filmjéből, a napóleoni hazugság és a cári megszállók között vergődő lengyel hazafiak szívszorító küzdelméről szóló, A légióból pottyant volna az LMP-be majd az Együtt-PM-be aztán a Párbeszédbe, majd az MSZP-P-be és a többibe. Ezt senki sem gondolta. De hogy úgy szeretne bajtársai segítségével főpolgármester lenni, hogy azokat nem tartja bajtársainak, az azért elég furcsa. Furcsa, de persze olyan karácsonygergelyes.

Nem baj persze mindez. Szó se róla, ez is közrejátszik, hogy harmadszor kétharmad, hogy emiatt is fog nagyon nyerni Tarlós István – de azért megdöbbentő.”