Kérem, ne zavarják a szociáldemokratákat!

Mindeközben Olaf Scholz, aki Klara Geywitzcel együtt az SPD elnöki székére pályázik, azt írta a Twitteren: »Meg kell védenünk a demokráciánkat a populistáktól, és tennünk kell a kisebbségek jogaiért. Ezért van szükség egy erős SPD-re Türingiában.«

Mit tudunk meg ebből? Először is azt, hogy a »demokráciánk« jövője a türingiai választás eredményétől függ, másodszor pedig, hogy az SPD-t nem pártként, hanem védendő kisebbségként kell kezelni. És ez igazából nem túl nagy tévedés. A 8,2%-os párt, amelynek valaha állt a zászló Türingiában, ma már a kihalás által fenyegetett fajok közé tartozik, mint a vietnámi vadmarha, az amuri leopárd és a cserepesteknős. 

Az öreg szociáldemokraták szíve megszakad, de a »Schulz és Scholz«-SPD-t láthatóan nemigen zavarja. Hetek óta roadshow keretében járják az országot, az új pártvezetést pedig nem akarják az év végénél korábban megválasztani. Amit ez a párt csinál, az a belassulás magasiskolája. 

A kunyhó ég, de a tűzoltók még elkártyázgatnak, élre vasalják a nadrágjaikat és addig polírozzák az autóik hűtőrácsait, amíg tükörfényesek nem lesznek. Addig pedig abban reménykednek, hogy időközben megfordult a széljárás és a tűz valahogy elaludt. És ha mégsem, akkor pedig a populisták hibája lesz, hogy minden, szociáldemokráciával kapcsolatos történet úgy kezdődik majd, hogy »egyszer volt, hol nem volt...«

Ebben a szellemben: kellemes halloweent, elvtársak!