„Gergő, ne már egy fideszest rakj oda” – Baranyi Krisztina Karácsony Gergelynek
Ferencváros polgármestere és fővárosi önkormányzati képviselő nem szeretne fideszes főpolgármester-helyettest, ezért beleállt Vitézy Dávidba.
Ha Karácsony Gergely szerint Tarlós István díszpolgári címet érdemel, akkor mondhatjuk, hogy szerintünk is, de nem az ő kezéből.
„Az új főpolgármester nyilatkozatai bizonyítottá tették, hogy ő nem más, mint egy, a 2010-ben megbukott szocliberális rendszer sakktáblájára helyezett, lóvá tett figura. Eddigi politikai lóugrásai az ostorral és néha cukorral betanított, engedelmes cirkuszi lovak fellépéseit tükrözik, amelyek az őt rakosgató Gyurcsány és szekundánsa, Demszky akaratát tükrözik. Jó példa erre, hogy Karácsony az országot és Budapestet eladósító bábjátékosok szószólójaként máris Demszky Gábornak és Tarlós Istvánnak ígér díszpolgári címet. A kérdés az, miként lehet egy kalap alá venni Tarlós Istvánt Demszkyvel? A válasz egyértelmű: sehogy, ezért az új főpolgármester kijelentése tudatlanságból vagy szemtelenségből fakad. Rosszabb eset, ha az erkölcs szabályait sem ismeri. Próbálkozása a bukott, elkergetett főpolgármester érdemtelenségének eltakarására szolgál. Tarlós István teljesítménye messze felülmúlja Demszkyét.
A korrupció és a rombolás összehasonlítása a jó gazdálkodással, a látványos építkezéssel sunyi, alattomos politikai érdekeket szolgáló színjáték. Ismét beindult a böszmeség és a hazudozás. A 2002 és 2010 közötti korszakról a most még félrevezetett fiatalok nem tudják, hogy a két fő országrontó milyen kárt okozott hazánknak. Hiányos ismereteik vannak az 1956-os fiatalok hős szabadságharcáról, erről azonban nem ők tehetnek, mert tanáraik sokasága más eszmeiséget vall, és politikai érdekeik szerint tanítják a történteket.
Eljött az ideje, hogy az egyetemistáknak szabadon választható szemesztereket biztosítsanak. Témaként az 1956-os forradalom és szabadságharcot, az 1989–90-es rendszerváltozást és előzményeit, valamint a Gyurcsány–Bajnai-korszak tragikus következményeit ajánlhatnánk. A szemeszterek vezetői a nemzeti érzelmű és a keresztény szabadságot követő tudós történész honfitársaink közül kerülhetnének ki. Időszerű, hogy a valódi demokrácia a felsőoktatásban ellenőrzötten is megvalósuljon. A kormány és az egyetemek megállapodása e téren nem halasztható. Minden egyetemi és főiskolai hallgatónak saját választása szerint joga van több forrásból tájékozódni.”