Az USA elárulta az egyetlen szíriai szövetségesét

„Hogy az USA megenged egy ilyen eszkaláiót, azt jelenti, hogy nem volt képes egyensúlyt találni a két szövetségese között – az egyik oldalon a szíriai kurdok állnak, a másikon a NATO-szövetséges Törökország, amelyet felettébb aggaszt a török-kurd PKK-gerillákkal is kapcsolatban álló kurd kváziállam felépülése. Némi ügyességgel lehetséges lett volna ez a zsonglőrmutatvány. Washington szorosan együttműködött a törökökkel, hogy eloszlassa az aggodalmaikat. A közelmúltban amerikai és török katonai megfigyelők közös járőrözést tartottak Észak-Szíriában, amelyet egy közös, törökországi műveleti központból irányítottak. A Szíriai Demokratikus Erők jóindulatukról tettek tanúbizonyságot, mert nem csak tolerálták ezeket a járőrözéseket, de amerikai kívánságra az egyik határszakaszon fel is számolták néhány erősségüket, mint ahogy csapataikat és nehézfegyverzetüket is visszavonták. Az, hogy ilyen engedményeket tették, az amerikaiak pedig ezek ellenére is elárulták őket, szörnyű keserűség lehet a kurdoknak.

A török bevonulás megindoklása nem meggyőző. Egy észak-szíriai autonóm kurd terület talán valóban nem Ankara kedve szerint való, de hát az államok nem válogathatják meg a szomszédaikat. Csak ahhoz van joguk, hogy a szomszédaik békén hagyják őket. A Szíriai Demokratikus Erők pontosan ezt tették – sosem került sor katonai agresszióra köztük és Törökország között. A feszültségért Erdogan török elnök a felelős, aki azt gondolja, hogy szír menekültek millióit telepítheti be az »ő« pufferzónájába. Hogy milyen létjogosultságuk volna ott, az rejtély. Egy ilyen tömeges áttelepítés kényszerűen történne, és alapjaiban változtatná meg Észak-Szíria etnikai összetételét, a kurdok kárára. 

Trump egy, Erdogannal folytatott telefonbeszélgetés során hagyta magát rábeszélni erre az ötletre, sutba dobva a tanácsadója javaslatát. Okosabb lett volna latba vetni Amerika politikai, gazdasági és katonai súlyát, a haragos szomszédokat pedig a konfrontáció helyett a kooperációról meggyőzni. Van már erre precedens: a törökök az észak-iraki kurd autonómiát is rossz szemmel nézték, azóta viszont jó üzleteket kötnek egymással a felek. Északkelet-Szíria, ahol a szír kőolajmezők nagy részét a Szíriai Demokratikus Erők tartják ellenőrzésük alatt, hasonló potenciállal rendelkezik. De ehhez jobb stratégiai előrelátásra volna szükség – Trumpnál és Erdogannál is.”