A társadalom önvédelmének történelmi perspektívái

„A tőke hatalmának kiépülését és az azzal szembeni társadalmi ellenállásokat Polányi Károly kettős mozgásként, ún. ingamozgásként írja le. A társadalom önvédelmi mechanizmusai időszakosan képesek arra, hogy a társadalomból kiágyazódó tőkés gazdasági intézményeket visszaágyazzák, azaz visszavegyék fölöttük a társadalmi ellenőrzést. Az alábbiakban a tőkés társadalmi viszonyok újraalakulására, történelmi ciklusainak váltakozásaira e társadalmi önvédelmi reakciókon keresztül nézünk rá. Ezen belül is a munkából élő emberek egyik legfontosabb önvédelmi intézményére, a szakszervezetre helyezzük a hangsúlyt, valamint arra, hogy az önvédelem kialakításában milyen szerep hárul az államra.

A két intézmény közvetlenül is kapcsolódik egymáshoz, hiszen egy szakszervezet az érdekvédelmet az állam által hozzá rendelt jogosítványokon, vagyis legális úton keresztül képes biztosítani a dolgozók számára. Bár e hozzászólásnak nem témája, de fontos rögzíteni, hogy a munkások önvédelmének sok olyan formája létezett már, amely adott történelmi korszakokban kikényszerült a legalitásból. Azaz a szakszervezeti forma fontos, de a tőkés társadalmi elnyomással szembeni ellenállás megszervezésének nem az egyetlen formája: a törvényi szabályozás ugyanis egyszerre jelent lehetőséget és korlátot a működés számára.

A munkaerőpiacon kialakult munkaerőhiány és a kelet-európai régióval összevetve továbbra is meglepően alacsony bérek miatt legkésőbb 2017-től kezdve a szakszervezetek erősödését és népszerűségének a növekedését lehet tapasztalni. Mindezt annak ellenére, hogy a jogait és lehetőségeit jelentősen lecsökkentette a 2012-es Munka Törvénykönyve. A rendszerváltáshoz képest meglepően késői időpont oka, hogy ez a szervezeti forma pont azok szemében vált az államszocializmus évei alatt hiteltelenné, majd a rendszerváltást követő években működésképtelenné, akiknek az érdekeit szolgálni hivatott lett volna.”