A győzelem utáni reggel

Jó tíz éve az ellenzéknek nem voltak komolyabb építő feladatai, lehetőségei. Legfeljebb lövészárokásás, a rohamok megállítása ott, ahol egyáltalán lehetséges volt. A Fidesz közben építkezett, támadott. Az ellenzék nem sok sikerrel, pedig legalább részben hárított, védekezett. Egyes pontokon, ha nagyon jól ment, legfeljebb egy kicsit ellentámadott. S közben leginkább átkozódott, elfelejtve, hogy az ilyesmi pótcselekvés, mert nincsenek, vagy éppen elfogytak a jövővíziói. Ahogy azt is, hogy a gyakorlatban lent nincsenek, vagy alig vannak szociális csavarhúzói. Még ha azok valójában nem hiányoztak a vasárnapi sikerhez.

De politikus-szakértők nincsenek, legfeljebb városi szakmai elitek vannak. Nem tudom, hogy a szakértőkből mennyien és mennyire visszafordíthatatlanul – vagy magukat kompromittálva – álltak át az utolsó években a Fideszhez. Gondolom, városa és szakmája válogatja. Tarlósék egyébként ebből a szempontból nem voltak a legrosszabbak, az ebből a szempontból legsötétebb vidéki változatok, Debrecen, Győr pedig egyelőre a kormányoldalon maradtak. De ha egészében nem rendeződik vissza a monolit, alternatíva nélküli fideszes közigazgatás, és a szakértők folyamatosan választhatnak, hogy hova és mennyiért állhatnak át és vissza, a rendszer működni fog. Mert lesz piac, ahol a szakértők is rokon- és ellenszenvezhetnek, és őket is el lehet utasítani, vagy meg lehet vásárolni. Lesz alternatíva.

A tennivalókat most is három dobozba rendezhetnénk. Először is egy komoly európai ballib erőnek van társadalmi víziója, olyan, amit el lehet hinni, amelyhez mezei csapatainak is határozottan köze lehet. A helyhatósági ellenzéknek ilyesmije most nem volt, és ilyen összeszerelésével nem is próbálkoztak. Enélkül pedig egy igazi európai »nagy választást« nem lehet megnyerni. 2021-re egy ilyet össze kellene rakni, mert 2022-ben enélkül már nem veheti komolyan magát az ellenzék. A jelenlegi országos ellenzéki elit pedig ilyesmihez nem ért, és eddig nem bizonyította, hogy egyáltalán vevő lenne rá.”