Miről beszél Puzsér és Karácsony?

A hétvégén mind Puzsér Róbert, mind Karácsony Gergely bedurrantotta a rakétákat. 

Puzsér kifejtette: szerinte Tarlós István szovjet-közép-ázsiai jellegű várost épít, az agglomerációban lakó, 10 százalékos elitnek kedvez, szarik a gyalogosokra, menjenek az autók, és ez valami elavult szocialista modell, az egész nyugat másként csinálja. 

Karácsony Gergely vasárnapi beszédében arra kérte hallgatóit, hogy vegyék vissza Budapestet a kiváltságosok kezéből és adják vissza a várost a valódi tulajdonosainak, a budapestieknek, és hogy a klímaváltozás nem lehet érteni a légkondicionált fekete terepjárókból.

Elmondom, hol lehet tömegével látni fekete terepjárókat, mert épp az a menő, akkor is, ha egyébként nyolcadik emeleti panellakásban laksz: Kijevben. 

Viszonylag sokat mozgok Budapesten belül, keresztül-kasul, a nyolcadik kerülettől Békásmegyerig, Zuglótól Hűvösvölgyig. Amiből tényleg sokkal több elférne, elkélne: az a fa. Nem a Városliget faállományára gondolok, hanem a kis terek bezöldítésére.

Ezen túl azonban, amióta az önmaga szobrát építő Demszkyt sikerült eltakarítani a város éléről, Tarlós István főpolgármestersége idején

és igen, egyre több felületet adnak vissza a gyalogosoknak. Számos olyan nagy kereszteződést is tudnánk mondani, ahol a régi szocialista várostervezés elképzelésének megfelelően korábban felül mentek az autók, az aluljáróban az emberek. Most már egyre több közteret hódítanak vissza a gyalogosok, nem kell lépcsőznie sem a nyugdíjasoknak, sem a babakocsisoknak, sem a kerekesszékeseknek.

Minthogy főleg gyalog közlekedek a városban, ezért egyértelműen kijelenthetem: ma könnyebb gyalogosnak lenni Budapesten, mint egy évtizeddel ezelőtt

A térkövezés szitokszó lett mára, és valóban nem szerencsés, amikor túl kopár lesz egy megújult köztér – de

mintsem a régi, töredezett, koszvadt, mindent beborító aszfalttenger.

A tömegközlekedés fejlesztése és a járművek lecserélése is folyamatosan zajlik, nem lehet összehasonlítani az ezredforduló körüli évek posztkommunista járgányparkját a maival. És egy igazán nagy dobás lett a fonódó villamoshálózat, ami egyértelműen megkönnyítette a közlekedést Budán. 

Különös, hogy valakinek mindezek után, 2019-ben még nosztalgiázó emlékei vannak a Demszky-korszak után. Miközben monomániásan tolta a négyes metró ügyét, aközben a város gyakorlatilag két további évtizedig járt egy helyben a hetvenes-nyolcvanas évek világát őrizve. Még egy emlékeztető: egykor hajléktalanok lakta koszfészek volt Pest ősi szíve, a Március 15. tér is a belvárosi templommal és a római romokkal együtt a panorámás Duna-parton – most pedig ez a térség is, sok más megújult belvárosi köztérrel együtt egy Béccsel, Párizzsal, Barcelonával vetélkedő 21. századi világváros kulisszáit alkotja.

Nyilván, a fejlesztésekből semmi nem elég, és kell is, hogy minden olyan ütemben folytatódjon még egy-két évtizedig, mint a kétezertízes években.

Én pont ellenkező trendeket látok, mint Puzsér vagy Karácsony.

Egy nagy látványos projekt helyett számtalan ponton zajlott és történik most is Budapest megújulása, és ezek a változások szép lassan összeérnek, kiemelve Budapestet a nyolcvanas-kilencvenes évek (poszt)komcsi szürkeségéből a pezsgő, világvárosi lét felé.