Megelőzhetők lennének, ehelyett elfordított fejjel tűrjük a sorozatos családon belüli gyilkosságokat

„A hétfő délelőtt nyilvánosságra került két gyilkossággal kapcsolatban nem tudjuk, beérkezett-e a rendőrséghez előzetesen bejelentés, segélyhívás, csupán annyit, hogy a tatai férfi maga hívta fel a rendőrséget azzal, hogy megölte a feleségét, az andornaktályai férfi pedig volt feleségét (akitől januárban vált el, a gyilkosság napján kellett volna elköltöznie a házából) és ötéves lányukat megfojtotta, mielőtt magával végzett volna.

Azt azonban a szakirodalomból biztosan tudjuk, hogy az ilyen gyilkosságok szinte soha nem előzmények nélkül történnek: a gyilkosságot általában felismerhető viselkedésmintázatok előzik meg, ahogy az a zöldlomb utcai és a kőbányai gyilkosságok esetében is történt.

Előbbinél egyes hírforrások szerint a férfi egyre agresszívebben viselkedett az élettársával, néhány nappal a gyilkosság előtt pedig azért hívta ki a nő a rendőröket, mert a férfi elvette tőle a lakáskulcsait. Utóbbinál pedig a gyanúsított a volt barátnőjével történő szakítást követően fenyegető üzeneteket küldött neki, a nő még a zárát is lecserélte, hogy a férfi ne tudjon bejutni a lakásba.

Ezek az esetek megelőzhetőek lennének. A megelőzéshez azonban nemcsak a társadalomban kellene célzottan tudatosítani, mi számít már bántalmazásnak, mi elfogadható egy kapcsolatban és mi nem (ebben például a sajtónak is szerepe van, hányszor figyelmeztettek már jogvédő szervezetek arra, mennyire káros, ha újságírók olyan kifejezéseket használnak ilyen hírekről szóló cikkekben, mint a »szerelemféltés«, mégis újra és újra előfordul), hanem a törvénykezésben és a rendőrség felkészítésében is változtatásokra lenne szükség.”